Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
József főispán jelentését vittem Debrecenbe a miniszterelnöknek, Dalnoki Miklós Bélának. (Egyébként is dolgom volt a tankerületi főigazgatóval, Juhász Gézával.) A miniszterelnök az Arany Bikában lévő hivatali helyiségében fogadott. A hivatalos ügyek elintézése után beszélgettünk. Szolnoki emlékeit elevenítette fel - a harmincas évek végén a gyorshadosztály, amelynek ő volt a parancsnoka, Szolnokon székelt. Mikor a mindennapi kérdésekre került sor - nem tudván, hogy én a kommunista párt tagja vagyok - méltatlankodva mondta: képzeljem, a kommunista párt ugyanannyi főispáni állást követel magának, mint amennyi a kisgazdapártnak jut, holott az ország lakosságának zöme kisgazdapárti. Panaszkodott, hogy ilyen körülmények között milyen nehéz az ő helyzete. Baráth Endre nem sokáig volt főispán. Egy szép tavaszi napon - a közellátás megjavítására irányuló jelszavakat hangoztatva - hatalmas tömeg indult a külvárosokból a Baross és Gorove utcákon a megyeháza felé. Az első sor közepén menetelt Rágó Antal. A megyeháza árkádjait rendőrök vették körül, csak a küldöttséget eresztették fel a főispáni hivatalba. A rendőrség parancsnokának, Polónyi Szűcs Lajos rendőrőrnagynak a kacsintásai arra voltak jók, hogy még hangosabb legyen a főispán lemondását követelő tömeg, még nagyobb a lárma. A tüntetés nem tartott sokáig - ment a jelentés a főispánhoz, hogy a rendőrség már alig-alig tudja feltartóztatni a tömeget - Baráth Endre kijelentette a küldöttségnek, hogy lemond a főispáni állásáról. Utóda Kovács Kálmán lett, a kommunista párt tagja, utána Földi István kisújszállási kubikos, akinek főispáni „installációja" országos esemény lett, lejött Szolnokra Rákosi Mátyás és Rajk László belügyminiszter is. Baráth lemondatásából arra következtethetünk, hogy még 1945 tavaszán is hatásos volt a tömegek spontán megmozdulása. Hogyan lettem a Nemzeti Bizottság tagja? 1944 decemberében meghívást kaptam az MKP városi szervezetébe. Ennek székhelye akkor a Moller-ház volt. Földszinten a Rényi nyomda volt, az első emeleten Moller ügyvéd lakása. Mikor bementem a Tündér utcai bejáraton, a kapu mögött, a lépcsőházban láttam Szabó Ferenc volt polgármestert, Szarka Gyula törökszentmiklósi főszolgabírót, Mammusich László törvényszéki bírót. Egy rendőr felügyelete mellett - foglyok voltak kedélyesen s nem túlságos buzgalommal fát aprítottak. Az emeleti nagy szobában (valószínűleg az ebédlő volt) tízen-tizenöten gyűltünk össze. Az egyik szobából kijött Zsemlye Ferenc, s felolvasta a Függetlenségi Front kiáltványát. Ebben - többek között - felhívás volt a nemzeti bizottságok megalakítására. Utána Fodor János beszélt, majd egy papírlapról felolvasták a nemzeti bizottsági tagok névsorát. Nagy meglepetésemre én is köztük voltam, mint a szakszervezetek küldöttje. Nagyon jellemzőnek tartom: engem előzőleg a világon senki se kérdezett meg. hogy akarok-e nemzeti bizottsági tag lenni, vállalom-e a megbízást. Valószínűleg az történt, hogy a kommunista pártszervezet alkalmasnak talált, s - miután a szakszervezeti bizottságban a kommunisták szava döntött - a szakszervezeti kontingens terhére delegáltak a bizottságba. Gondolták: ott majd megmondom, hogy elfogadom-e a tagságot vagy sem. Jellegzetes az is, hogy a „gyűlés" lefolyása alatt mindenki állt a szobában. Vagy azért, mert nem volt elegendő szék, vagy azért mert különben nem fértünk volna el. Pár napra a Szolnokra érkezésem után a főispán 246/1944-45. sz. rendeletével a vármegye tanügyi vezetőjévé nevezett ki. Két megjegyzést kell tennem: 1. ezt a hivatalt „a vármegye tanügyi vezetője" a magyar jogrendszer nem ismerte, ezt Veres József találta ki, 2. főispán addig soha nem intézkedhetett a tanügyigazgatásban. Ennek ellenére hozzáláttam a munkához. (Erről részletesen írt dr. Vaskó László a Jászkunság 1972. márciusi számában közölt tanulmányában.) Miután a vidéki 415
