Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

benne foglaltatik a Szolnokon nyomtatott ultimátum szövege, de részletesen kommentálja a parlamenterek meggyilkolásának körülményeit is. A Szolnokon készült röplap még jobban megvilágítja az 1944. december 29-i megadásra fölszólítás körülményeit, mert az bizonyítja, hogy nemcsak hangszórókkai és parlamenterek küldésével igyekezett a szovjet parancsnokság a békés átadás föltételeit ismertetni, hanem röplapok Budapestre eljuttatásával is. Jászkunság XXVI. évf. 1-2. sz. 1980. március 69-73. p. ill. Ismeretlen röplapok és plakátok a felszabadulás idejéből Egy emberöltő távlatából mutatunk be ritka dokumentumokat Szolnok felszabadulásának időszakából. Az akkor élt nemzedék őrzi emlékezetében azoknak a történelmi éveknek sorsdöntő eseményeit, apróbb részleteit, a mindennapok nyomasztó, majd nyugalmat, békét, új életet hozó munkás- és ünnepnapjait. Várostörténeti kutatásaink és gyűjtőmunkánk során egybegyűlt múzeumi anyagból folyóiratunkban 1975-ben már közreadtunk alapvető dokumentumokat, most egy újabb sorozattal kívánjuk teljesebbé tenni a felszabadulás korszakának emlékeit. „A magyar néphez! A magyar hadsereghez!" című kétoldalas röplapot szovjet repülők szórták le Szolnokon 1944 augusztusának végén (mérete 19x14.5 cm). Részletesen ismerteti az akkori hadihelyzetet („...Németországot otthagyták szövetségesei. Olaszország után szakított vele Románia. Szakított vele Finnország. Hadat üzent neki eddigi szövetségese, Bulgária. Egyikük sem akar osztozni Németország sorsában. De Magyarországot urai továbbra is az örvény felé hurcolják..."). A szöveg további része ellenállásra buzdítja a magyar katonaságot és a polgári lakosságot. A végén lévő orosz szöveg egyéni vagy csoportos átállásra szólítja fel a katonákat. Szolnok megyei város polgármesterének hirdetménye 1944. december 4-én negyedíves plakát formájában adja hírül az iskolai tanítás megkezdését. Ha valaki figyelmesen végigolvassa a plakát szövegét, meglepődve látja, hogy az elemi iskolai tanítók, tanárok lakásaira hívták össze a tanulókat, hasonlóképpen az iparos és kereskedő iskolákban is. A polgári iskolák, a gimnáziumok és a kereskedelmi középiskola fiú- és leánytanulóinak Apponyi u. 6. szám alá (ma Táncsics Mihály u.). a Gazdák Biztosító Intézetének egyemeletes épületébe kellett menniök, hogy ott a tanítást 1944. december 6-án megkezdjék. Ennek magyarázatául meg kell említenem, hogy a felszabadulás időpontjában. 1944. november 4-én Szolnokon kb. négyezren laktak (a 43.000 főnyi összlakosságból), mivel a nyári bombázások miatt sokan (üzemek, vállalatok és intézmények is) családtagjaikkal együtt a környék falvaiba települtek ki, s 1944 decemberének közepén is csak 14.000 főnyi népességet vehettek számba. A sok üres épület, középület tette lehetővé azt is, hogy Budapest ostroma idején Szolnok valóságos kórházvárossá alakuljon. A Városháza kivételével minden középületben és egyes utcák házsoraiban is szovjet katonakórház működött, ahol a fővárosért folytatott harcokban megsebesült szovjet katonákat ápolták. A GONDOLKOZZÁL MAGYAR MUNKÁS! című plakát az „MKP szolnoki 376