Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

októberében érkezett az első színtársulat Szolnokra. Balog István társulata műsorán 1836-ban pedig már Kisfaludy Károly, Shakespeare, Moliere, Schiller darabjai is színre kerültek. Az 1836-os színiévad után nincsenek adataink a szolnoki színházi életről az 1848/49-es szabadságharcot követő időkig. Akkor ugyanis 1853-ban Kétszery József - akinek régebben Petőfi is színésze volt - színtársulata kereste fel Szolnokot. Ettől az időtől kezdve már szinte rendszeresen jönnek Szolnokra a színtársulatok. Érdemes felemlítem az 1858-1875. közti időszakra vonatkozó adatokat: ^Szolnokon még nincs állandó jellegű épület a színi előadások céljaira. 1858. augusztusában Szathmáryné (a legnagyobb »Mama«) szerepel egy társulattal Szolnokon. 1860-ban Futó József 28 tagú társulatával játszik Hegedűs János Magyar utcai házában levő színkörben. Futó ismert színész volt, igen művelt ember, írásai is jelentek meg, különösen arcjátékával tűnt ki. Hazánkban az 1860-as években kezd megerősödni a színészet. 1864-ben Pesten Színészeti Tanodát teremtenek. Az addig ösztönös játék helyett most már színészeink tudatos nevelésére is törekednek. 1865-ben Csabi Imre társulata játszik Szolnokon. 1866-ban Lángh Boldizsár volt honvédtiszt jön színészeivel Szolnokra. Jól képzett igazgató, már 1849-től gyakorlata van az igazgatásban. A hatvanas években azonban Szolnokon hanyatlás áll be színjátszás terén. Szolnoknak még hosszú ideig nincs színháza. Balogh György 1870 nyarán »a fürdőkertben levő arénában« játszik társulatával, melyet megerősített tíz estén Egressy Ákos, az egyik legnagyobb magyar színész, Egressy Gábor fiának vendégszereplésével. Balogh György jó komikus és díszlettervező hírében állott. 1870-ben találjuk Sánta Brabecz Józsefet (Almay Olivér) is Szolnokon társulatával."

38 Almay Olivér, más néven Sánta Brabecz József 1875-ös színházi előadásától számították a szolnoki színházi élet megindulását az ezzel foglalkozó szerzők: Tóth Tivadar és Szabó Barna. Egressy Béni: Két Sobri c. színdarabot a Fehérlő fogadó feldíszített színjében tapsolhatta meg a közönség. A bemutató pontos helyét rögzíthetjük úgy, hogy az egykori vendégfogadó telkén épült a századforduló előtt a pénzügyi palota, amelyet ma kollégiumi célra használnak. Rövidesen szűknek bizonyult a színi előadásokra különben is alkalmatlan kocsmai szín. Ezért a mai színház háta mögött levő ún. Vigadó utca (ma Szigligeti utca) mentén álló „nyári színházba", egy elég tágas és nagy tömeg befogadására alkalmas faépítménybe helyezték át 1876-ban színhelyüket. A „ Schetsik-kert" néven ismert hely a kor viszonyaihoz képest alkalmas lehetett ünnepi előadásokra is, hiszen az 1876-ban megalakult megye első közgyűlését is ott tartotta. Szolnok, mint az újonnan alakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székhelye közigazgatásilag erőteljes fejlődésnek indult. Ez segítette a színházi törekvések javulását is. „1879 októberében Szolnokon a színjátszás meggyökereztetése céljából Sipos Orbán alispán, színügyi bizottságot szervez és megalapítja a színügy-gyámolító egyletet. Ennek következménye az 1880-as évek szolnoki színpadi pezsgése. 1880-ban Jakab Lajos színtársulata szerepel a városban. Romváry Lajos súgó Színházi búcsú-emlénnyel (Hay Fülöp nyomdája, Szolnok, 1880.) köszön el a város színpártoló közönségétől. Ebből megtudjuk, hogy Jakab társulatának 22 férfi, 17 nő és 2 gyermektagja volt. S mivel a színház jó üzletet jelentett az akkori vendéglőnek. a tulajdonos ugyanezen a telken, a nyári színház helyett „kőszínházat emelt, mely egyéb népes összejöveteleknek, báloknak, gyűléseknek céljaira is szolgált, ha a színházi előadások szüneteltek. De éppen a többirányú rendeltetésénél fogva színielőadások tartására kevésbé volt alkalmas. 38 Csanád Vilmos: Vándorszínészek és színjátszás Szolnok megyében. Jászkunság, 1964. 182. 336