Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

gazdasági egyletet, lóversenyt, gazdasági kiállítást rendezett, azt nem a legjobb szemmel nézte."

3 Bonyhádi Imre a Szolnok megyei cs. kir. megyefőnök gazdasági téren is sújtotta Szolnok városát. A több mint egy évszázada a város saját kezelésben tartotta a királyi kisebb haszonvételeket, a regálékat és Alcsi puszta bérletét. Ezt most Bonyhádi rendeletére elvették tőlük. Szolnok város nehéz gazdasági helyzetét jól mutatja az a felterjesztés, amellyel 1852-ben a cs. kir. magyar országos pénzügy igazgatóság elnökéhez fordultak a döntés ellen: „Jobbágyi mély alázatossággal kényteleníttetünk előterjeszteni, miszerint a cs. kir. orsz. pénzügyigazgatóságnak f. é. 14.824. sz.a. kiadott intézvényében elhatároztatott, hogy az alázatos alól írt városi közönség által emberemlékezetet meghaladó idő óta a magas óbudai és visegrádi korona-uradalmaktól mint kegyes földesurától haszonbérbe bírt úgynevezett királyi kisebb haszonvételek, melyekhez eddig a Tisza hídvám-szedési jog és szentiványi, úgy az Alcsi puszták csatolva voltak, legközelebb nyilvános árverésen többet ígérőnek haszonbérbe fognak adatni... az idemellékelt főnöki rendelet egyben alulírottaknak mint morális testületnek a házi gazdálkodást megtiltja, s mint városi közönségnek nem engedi meg, hogy a nevezett javadalmak árverésén részt is vehessünk. Alázatos alólírott Szolnok városi közönség kegyes földesurával ezen javadalmak haszonbérletével oly szoros összeköttetésben vannak, hogy előleges birtokviszonyok és jogok rendezése nélkül, úgy egyéb számadások és leltározások hiányában szinte lehetetlennek látszik, hogy Szolnok város közönségén kívül ezen javadalmakat valaki más legközelebb haszonbérbe vehesse, ugyanis: 1. Szolnok városban 1772. évben az úrbér behozatala és végrehajtása alkalmával bíróilag kimondatott a legelő szűk volta, később a nagyméltóságú földesuraság által is elismert ezen szűk legelőnek nagy és legszebb része a magas kincstárnak szóbeli egyezség útján által adott szálfa rakodó helyül, mely máig körülárkolva „portus" név alatt a máramarosi sószállító társulat birtokában és haszonbérletében van. 1819. évben Szolnok város legelőhiánya miatt úrbéri pörre utasíttatott, addig is azonban míg ezen úrbéri pöre lefolyna, volt úrbéres földével éppen szomszédságban levő szentiványi és Alcsi puszta adatott kárpótlásul. Mely puszták a regálék haszonvételével levén összekötve egy szerződésben, a földesúri jog megismeréséért 1753. évtől kezdve soha nem több, mint 500 pfrt fizettetett érte évenként. A szolnoki volt úrbéres földek, ennek legelője és a nevezett két puszták közt nem levén határdombok, melyek még az úrbér behozatala előtt annyira együvé olvadtak és mindig egytagban voltak, hogy azt határjárás úrbéri elkülönítés vagy tagosítási per avagy előleges barátságos egyesség nélkül egymástól elválasztani szinte lehetetlen. 2. Szolnok város határában egy egész telek 6/8 földből áll, amelynek szántóföldje nincs ki, legelője felettébb szűk, kaszálója pedig egy talpalatnyi sincs, az érintett szóbeli egyesség alkalmával az 1723. 18. te. értelmében ezek pótlására van adva a regálékkal kapcsolatban levő puszták annyira, hogy Szolnok város közönsége határában 164 féltelek lévén, az úrbér után tett megváltással szolgálatot, ha most a regáléktól és egyben a szentiványi és Alcsi pusztáktól elesnék, nyomorultabb lenne határára nézve a legutolsó és legkisebb törvényes illetőségű falunál. És az így idézett 1723. 17. te. értelmében nemcsak a hiányos szántóföldek pótlására, hanem a mindenütt megismert szűk legelőnek és egészen hiányzó kaszálónak is pótlására törvény értelmében az úrbéri tagosítás és arányosítási pör bevégeztéig előlegesen adatott. 3. A kocsmáztatáshoz szükséges minden belső telek, nevezetesen minden vendégfogadói épületek, mészárszékek és boltok, a városi közönségnek megismert 3 Fővárosi Lapok, 1873: Valerio francia festő és Bonyhádi Imre. 322