Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
Masalkovits Pált és társait a várparancsnokság egy helyiségbe utasította, a helyiséget elhagyniok nem volt szabad, azt őriztették. Masalkovits a fogság napját azzal töltötte, hogy a tartózkodásuk helyével szomszédos, egybenyíló helyiségeket is megnézte. Az egyik helyiségben különböző tárgyakat rendetlenségben összehalmozva talált, melyek mögött egy zászlót pillantott meg. Felismerte azt, hogy a zászló honvédzászló, amely a vár rövid magyar birtoklása idejéből maradt ott a várban. A védszentet ábrázoló képet a zászlóról lefejtette, magához vette, ruhája alá rejtette és este vele a várat elhagyta. Az ismeretlen kimhegyesi honvédzászló Masalkovits Pál halála után a zászlót leánya, Teréz, férjezett Fuchs Józsefné örökölte. Ennek halála után fia, Fuchs József községi jegyzőre szállt, aki az 1918-as influenza járványnak esett áldozatul és így a zászló özv. Fuchs Józsefné, született Van der Venne Ilona tulajdonába került, aki most 87. életévében a szolnoki Damjanich Múzeumnak örök megőrzésre hagyományozta." A nemzeti színekkel szegélyezett, négyzet alakú zászló közepén a „Patrona Hungáriáé" (Magyarország Nagyasszonya) - a magyar pénzekről is ismert Mária-ábrázolás díszlett, legtöbbször vászonra festett olajkép formájában, amelyet varrással erősítettek a zászlóra. Ezt az olajképet fejtette le Aradon a zászló közepéről Masalkovits Pál kőműves és mentette meg az utókor számára. Némi kis átalakításon ment át a kép. Az ismert, ovális alakú Patrona Hungáriáé rejtegetése nem volt veszélytelen a szabadságharc leverése után, ezért a széleken lévő részekből levágott darabokat - képméretnek megfelelően - a sarkokhoz varrták, így a családi otthonokat díszítő szentkép lett belőle. De, hogy nemcsak a Nagyboldogasszony képét látták benne, bizonyítja az is, hogy az unoka és dédunoka ezt a 48-as honvédzászló-ereklyét a Damjanich Múzeumra hagyományozta. 320
