Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

így haladtunk Szolnok felé, hol a császáriak Törökszentmiklós felől, a hídról várva tőlünk a megtámadást, azt megerősítették, s nem is álmodták, hogy oldalról támadhassuk meg; csak midőn a sűrű ködben egyszerre a Zagyva folyónál termettünk. mely szintén keményen be volt fagyva, s annak jegén át, a mi z.aljunk a Porosz z.alj, Német légió, stb. aljak, tömegesen szuronyt szegezve a városba rohantunk; a Zagyva hídján pedig, nagy zörgéssel az ágyúk a városba termettek a huszárokkal együtt. Mi pedig, kerteken, házak udvarán keresztül a város utcájára rohantunk. A császáriak ezen megtámadást nem várták, de még nem is hitték! mert. hogy mi, a Tisza jegén bár hol is át mehessünk, azt csupa lehetetlennek tartották. Csak mikor a huszárok, nagy lármával be rohantak a városba, s végig nyargaltak annak utcáin, vágva a császáriakat, a hol elől utói találták, mindenfelé a városba, hol már gyalogságunknak is nagyobb része benn volt, - itt a Pozsonyi vadászok képezték egyrészét a harci láncnak. Ekkor kapkodtak nyakra főre a császáriak, s hanyatt-homlok rohantak ki a városból. Mi, a városon keresztül rohanva, gyalogságai közül, sokat elfogtunk, s több tisztjök, kiket a katasztrófa ágyban ért, foglyunkkul esett, s sok fegyver s podgy ászosszekér. A huszárok a lovasokra rohantak, kik közül sokat levagdaltak s elfogtak, tüzérjeink itt is igen jól viselték magokat! Az ellenség Abony felé szaladt; lovassága, aki bírt, Ceglédig futott. Itt sok fogoly, podgyászos szekér, mely többnyire a főtisztektől maradt el, ló esett zsákmányul birtokunkba. Azon, s másnap Szolnokba maradt táborunk, mely idő alatt a nagy köd eloszolván, a nap erősen sütött, melynek következtében, a hó hirtelen annyira elkezdett olvadni, hogy a víz patakként kezdett folyni, mindenfelé, a föld fagya feljővén, akkora sár lett, hogy a ló csülökig gázolt benne, úton út félen. Mikor a városba rohantunk, a város lakosai örömmel fogadtak bennünket, s dézsával, korsókkal stb. edényekkel hordták ki elénk a bort és ennivalót, de amelyből nem vehettünk részt, mert az ellenségre kellett rohannunk; de aztán meg lettünk vendégelve este, midőn be lettünk hozzájok szállásolva. Másnap a szolnoki polgárok, az ottani kolostorból két barát szerzetest jelentettek fel Perczel tábornoknál, mint a kik a templomban a szószékről szónokolva, a magyar kormányt, a honvédhadsereget, s azok fővezérjeit rágalmazták a nép előtt; s a magyar kormány ellen a népet izgatták; meg a császáriakat mint a nép jó akaróit az égig magasztalták. Ezek elfogatására, Patay István őrnagyunk, Mikecz Sándor őrmester vezénylete alatt engem hat legénnyel, küldött a kolostorba; a nevök szerint föladott két szerzetes elfogatására; kik előttünk tettöket tagadták; de a nekünk kiadott parancs következtében, kénytelenek voltunk őket mint foglyokat; Perczel tábornok főhadiszállására kísérni, honnét aztán tovább Debrecenbe lettek szállítva. Január 24-dikén az egész tábor elindult az ellenség után Abonynak. Itt mivel a kő hiányzik, ennek következtében az országutak igen rosszak, nmei kavics helyett, az utat földdel töltik, mely a sok esőzés következtében sárrá alakul. így volt most is, mivel a hó majd egészen elolvadt, s a föld fagya kezdett feljönni; ehhez járult még, hogy az ellenség előttünk futva, nagyon fölvágta az utat. Szolnok Abonyból az ellenség előlünk Ceglédre szaladt. Másnap korán reggel a városon kívül Cegléd felé Perczel az egész tábort ismét csatarendbe állította ki... ... Éjféltájban jött a parancsolat, hogy az előőrsöket vonjuk be, s z.aljunk a 288