Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Császári magas jegynek érkeztével tudva legyen: hogy a jelen cs. rendeletnek előmutatói, a fennírt törvényszék alá tartozó cs. javadalmamnak jobbágyai magas trónusomhoz folyamodtak: miszerint ők az illető adókat a törvény és jegyzőkönyv értelmében a beszedőknek befizetni szokták és tartozásuk nincs is. min kívül cs. javadalmú városaim csak irodámtól függnek s minden tekintetben szabadok s azokat más felől bántani nem szabad. Mindazáltal a Szolnoki kormányzónak emberei és poroszlói, a törvény ellenére és minden császári rendelet nélkül, tőlük besózott húst. ekét, sarlót s egyebet ingyen kívánván, őket bántják elannyira, hogy nagyobbára elszegényedtek. Minek következtében, hogy ezentúl a törvény ellenére és cs. rendelet nélkül ne sanyargattassanak, magas rendeletet kértek, s parancsoltam, hogy magas Ítéletemmel a fennírt ügy körül igazsággal forgolódjatok, s ha a dolog úgy van ... szabadok lévén, őket másnak kínoznia tilos. Kisebb telkeseid és poroszlóidat tehát megfenyítsd ..."

6 Mennyire nem voltak ritkák az ilyen harácsolások, mutatja egy keltezés nélküli irat: „Túriaknak a szultáni magas jegy ezennel jelentetik, hogy e részen való konyhára néhány cikk szükségeltetvén, erre embert küldetett ki. Érkeztével 10 db juh. 100 tehén, 15 okká só, 5 kiló árpa, egy szekér jó sárga- és görög dinnye, két szekér fa minél előbb megszereztessék s mind amaz ember által ide küldessék. így tudjátok".

7 Jegyzékek is maradtak meg, mely adókat kellett a szolnoki szandzsákhoz befizetni. „Adójegyek. - E folyó 1663-dik évre a túri lakosok kisebb-nagyobb adójokat lefizették. - Huszejn, szolnoki adószedő."

8 S ugyanezen az oldalon jelzi a kézirat, hogy 1664-ben, 1672-73-74-75, stb. évekre is befizették, 1687-ig. A törökök igen találékonyak voltak a különféle adók (harácsok) kitalálásában és behajtásában. Ha vízbe fúlt valaki, ha házasságot kötött, mindig fizetni kellett. Ezek közül idézzünk egyet, amelynek külön értéke, hogy a túri gimnázium meglétére és működésére utal: „Túriak tanuló deákjai csínt követvén el, a bűnhődés díjt lefizették s kezeikbe e jegy adatott 1683-ban. Abdi, szolnoki adószedő."

9 A mezőgazdasági termelésre következtethetünk a Muszthafa szolnoki tizedszedő által adott adójegyből: „E folyó 1681-dik évben a túriak eljővén, szölleik és kerti gyümölcs tizede helyett 100 ezüst tallért s egy besózott ökröt adni ráálltak, mely tized tekintetében többé ne bántassanak".

10 A mezővárosban lévő építkezésekhez, renoválásokhoz is engedély kellett. „Szolnok törvényszéke alá tartozó Túr város lakosai a törvényes gyűlés előtt megjelenvén, azt hozták fel, hogy városukban való egyháznak régóta karózatos udvara volt, mely karózat jelenben elromolván, az egyházat marhák háborgatják, mi szertartásukat gátolja. Azon szabály szerint tehát: „Hagyassék meg a régi. mint az régiben volt", a törvénytől karókkal körülkerítésére kértek engedelmet, s azt meg is kapták, illő azonban, hogy a kiterjedésnek régi nyomán kerítsék azt körül. Mire kezeikbe e jegy adatott, hogy az ellen valamit cselekedni őrizkedjenek. 1669-ben. Huszejn, szolnoki kádi".

11 Ugyanezt erősítette meg Mehmed, szolnoki mir-i liva még ugyanaz évben.

12 1678-ban pedig a templomot is javítani kellett. „Szolnok kerülethez tartozó Túr városának setétség szokású egyháza romlásnak indulván, középrészének 6 A Repiczky-kéziratban: 6 és 6v 7 Uo. 49v 8 Uo. 65 9 Uo. 62 10 Uo. 61 11 Uo. 63v 12 Uo. 32. Mir-i liva= „zászló ura", császári főtiszt a szandzsák élén 270