Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
A telep két műtermében elhelyezett törzsgyűjtemény állandó képtárként is tekinthető, amelyet közületi és magánvásárlók is gyarapították, de a telep törzstagjai és vendégművészei is gazdagítottak, letudva ezzel bérleti díjukat. így került Ligeti Miklós szobrászművész „Anonymus" szobrának gipsze is - az 54. képen láthatóan - a művésztelepi park közepére, hiszen a szolnoki vár középkorának ködbe vesző múltja is segítette az itt dolgozó művészt a magyar történelem egyik legszebb szobrának megalkotásában. Megmaradtak sokáig az alapító művészek emlékezetében a telep megnyitásakor elhangzó szavak: „Valamikor véres harcok, a magyar nemzet életének létkérdéseit eldüntő csaták dúltak e helyen. Ez a hely feltűnni és leszállni látta az ozmán holdat. hallotta Rákóczi tárogatóinak kesergő szavát s a szabadságharc győztes honvédainak mámoros diadalénekét..." A művésztelepen a Zagyvához közel álló romos tornyot - amelyet sokan a régi vár maradványának tartanak - az alapító művészek tervezték és építették 1905-ben. 187 Kitűnik ez az alapkőbe elhelyezett okmányból is, amelyben megfogalmazták régies nyelvezettel és írással: „...Minthogy peniglen míhelyékben pintzéjök nem vala, annak okáért elhatározák pingálómesterek, hogy Zónakvár eősrégi köveiből pintzét, pintze tetejében penig messzilátó borozót építtetének. így épüle ezen romladék bohém társaságunk erejéből, az kinek plánum készülő rajzolója Andreas Frecskai, építeő pallérja penig Carolus Pongrátz tájképíró mesterek valának... Anno Domini M.C.M.V." Béla király névtelen jegyzőjének szobra a művésztelepen sugallhatta a gondolatot a Damjanich szoborbizottságnak, hogy a művésztelepi park város felőli sarkában kerüljön 1912-ben felállítva Radnai Béla, a kiváló Fadrusz-tanítvány imponáló lovasszobra, a máig is meglévő Damjanich-szobor. A szobor elhelyezésének megoldásában a művésztelep művészei is segítettek a szoborbizottságnak. Olgyay Ferenc festőművész ehhez olaj vázlatot is készített. 188 A múzeum gyűjteményében őrzött festmény a Zagyva-hídról nézve a művésztelepi pavilon és a Vártemplom közti részt ábrázolja, benne megjelölve a szobor helyét. Gondosan utalva az aranymetszés szabályaira, hogy a szobor a pavilon és a Vártemplom közti felezővonaltól jobbra, az úthoz közelebb kerüljön. S hogy az említett festmény tényleg ezt a célt szolgálta, azt bizonyítja az a tény is, hogy a szobor elkészülte után a szoborról készült képeslapot a festményen megjelölt helyre ragasztották. így - mivel a levelezőlapot felragasztás után a művész körül is festette - a kép a korai kollázstechnika nyomait őrzi. A Szolnoki Művésztelepről írottak mutatják, hogy az itt dolgozó művészek azon kívül, hogy alkotásaikkal megmutatták Szolnokot a világnak, tevékeny részt vállaltak a város kulturális életének fellendítésén kívül városszépítési, városrendezési feladatok támogatásában is. *** Milyen volt Szolnok a XX. század első évtizedeiben? A már bemutatott képek, s a város máig megmaradt kevés számú épülete tanúsítja. De elevenebbé teszi egy hazai és egy bécsi tudósító írása itteni tapasztalatairól. Az egyik Luttor Ferenc, akitől már a művésztelepi látogatása kapcsán idéztünk. Megcsodálta az 1911-ben készült új tiszai vashidat, mint mondja: „a technika hatalmas alkotását, mely alatt csillámló vizekben csendesen gázolnak a szomjas tehenek... Egy reggel a Tisza-hidra léptem - írja 189 - s tekintetem a városra siklott,... 187 Művészportrék, szobrok a Szolnoki Művésztelepen. Szolnok, 1984. 25-26. 188 Uo. 265
