Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

gondolat, hogy nem a határ szűken tartásával akarták-e elérni, hogy a szükséges munkaerő az iparforgalmi munkákhoz mindig rendelkezésre álljon. A reformkor eszméinek hatására egyre terjedt Szolnokon is a jobbágyi függőségből való menekülés, a jobbágy-felszabadulás gondolata. S ezt nemcsak a gazdasági helyzet súlyossága erősítette bennük, hanem az emberi szabadság kívánsága, az emberi méltóság érzete is. A Királyi Kamarát ugyanis rendszerint a praefektus képviselte. aki magatartásától függően jobban, vagy rosszabbul mehetett a dolgok intézése. A jobbágyi függőség terheit még növelte a feudális vármegyének alárendeltség súlyossága. A város társadalmi és vagyoni rétegzettsége miatti feszültség robbanthatott ki mozgolódásokat, nem egy esetben forradalmi jellegű mozgalmat. A városi jegyzőkönyvek átlapozása során a XIX. század első harmadában ilyenekre bukkanhatunk: „1806. aug. 9.: a népnek a magistrates elleni »hilongásai« ... 1817-ben megint kitörtek a tanács és a nép közötti »zavaródzások« s csak a praefectus tudta a népet lecsendesíteni." 1837-ben a hatalmas méretűvé vált mozgolódást kegyetlen megtorlás követte. „A céhbeliek ugyanis taxára fogatván, roppant zavarokat támasztottak s a tanácsot is becsmérelték. 12 tagú megyei törvényszék ült össze ez ügyben Szolnokon s mivel a lázadás fő bűnösei elszöktek, a városi tanácsot a megye törvényszéke nagyon gálád büntetéssel sújtotta." S mivel erről eddig történeti feldolgozás nem készült, egy kissé részletesen tárjuk fel az eseményeket. „A Kamara - akinek a földesúri hatósága alatt állott a város - már húsz éve nem tartott a törvény által elrendelt bírói és elöljárói választásokat, hanem a kincstári igazgatóság nevezett ki, illetve helyettesített be elöljárósági tisztviselőket... A város előbbkelő és vagyonosabb közönsége... kérvénnyel fordult a Helytartótanácshoz, az Úriszék tartását rendelte el, ami nagy aggodalomba ejtette a kérvényezőket, akik a szolnoki két ügyvédhez, Elek Györgyhöz és Fülöp Ignáchoz fordultak segélyért. E két ügyvéd nem tudott jobb tanácsot adni, minthogy hívják haza Pestről Graefl József ügyvédet, aki engedett a hívó szónak. Eközben Ceglédről és Körösről 300 vasasnémet katonát rendeltek Szolnokra. Az Úriszéken az alispán elnökölt. Graefl József oly hévvel és bátorsággal kelt polgártársai védelmére, hogy többszöri megintés után fiscalis actiót [kincstári vizsgálatot] rendeltek ellene, valamint a másik két ügyvédtársa ellen is. Végre az Úriszék ítéletét kihirdette, mely a földesúri brutalitásnak utolsó fellobbanása volt. Az ügyvédek az ítélet ellen óvást tettek, a végrehajtás felfüggesztését kérték. Mindhiába, a védőügyvédeket karhatalommal eltávolították, a 60 kérvényezőt pedig, köztük 50-60 éves tisztes mesterembereket, a piacon felállított deresre húzták és a piacon felsorakoztatott német katonaság segédlete mellett megbotozták. A piacon 4-5 ezer ember gyűlt össze, akik jajveszékelve ki akarták szabadítani az elítélteket, és a katonaság csak fegyverrel tudta visszatartani a tömeget. Az elítélteket másnap vasra verve Egerbe szállították börtönbüntetésük letöltése végett..."

55 A megyei hatalmaskodásnak ez volt az utolsó ténye Szolnokon. Graefl József és ügyvédtársai ellen indított fiscalis actio csak három év múltán zárait. De nézzük az Egerbe hurcoltak sorát. A História Domus

56 megdöbbentő hitelességgel sorolja fel a brutális ítéletet. Július 20-án az elítéltek s büntetéseik nemei ilyen csoportosításban olvashatók: 55 Jász-Nagykun Szolnokmegyei Lapok, 1889. XII. 29. Graefl József (1813-1889) c. nekrológ. Szolnokon született. Az 1837-es Úriszék tárgyalásánál tanúsított bátor kiállása miatt 1848 nyarán. az első népképviseleti választás alkalmával Szolnok városában egyhangúlag képviselővé választották. 56 Hist. Domus II. k. 234-236. 189