Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

és kérte, hogy a kert falát is javítsák meg és a Tisza áradása ellen palliszádokkal erősítsék meg."

21 1815-ben újabb kamarai mérnökkel „érkezett Németh Sándor, a kamara javak tanácsosa és praefectusa... úgy határoztak, hogy a vártemplom - meghagyva annak egy falát - ugyanott épüljön fel és mivel a tervrajz szerint kicsinek találták, új kérvényben kérik Őfelségétől a megnagyobbítását".

22 A sok huzavona után 1820. június első napján „utoljára tartottak istentiszteletet a vártemplomban, annak életveszélyes volta miatt, és pedig két alapos vizsgálat után állapította meg és határozta el a kőművesek és az ácsok céhmestere, hogy minden időveszteség nélkül a hívő nép életveszedelme miatt ott istentiszteleten biztonságosan résztvenni nem lehet .. (sine dispendio gravissimo Vita populi fidelis, haud posse secure ibidem divinis interessé).

23 A vártemplom építésének kálváriáját oldjuk fel egy kellemesebb adattal, amely ugyancsak a História Domus-ban található:

24 „Pompásan sikerült a szüret a vári egyház kertjében, amelyen nagy számban vettek részt fiatal leányok és asszonyok, mindnyájan jól érezték magukat, nem csekély mértékben emelte a hangulatot az ünnepi zene, puskaropogassal egybekötve." Ez a kis kitérő arra is jó volt, hogy képet kapjunk arról is, milyen kertek voltak a városban és a várban, amelyről az 1810-12-es Müller-féle térkép elemzésekor említést tettünk. Az új vártemplom alapját a Vár közepén 1822. szeptember 7-én kezdték meg végre kiásni s az építéshez felhasználták a vízikapu közelében lévő romos templom szétszedett köveit. A templom építője Homályossy (Tunkl) Ferenc kamarai ácsmester volt, aki a mesterembereken kívül a fa-, vas- és egyéb anyagokat is adja. A város kötelessége volt a kő, a mész, a napszámosok és a fuvar rendelkezésre bocsátása. Érdemes itt figyelmünket a tetőfedés új fajtájára fordítani. Eddig ugyanis a nagyobb épületek fedésére zsindelyt használtak, hiszen bőviben voltak a fenyőfának. az egyszerűbb házak fedésére a nád, illetve a zsúp szolgált. A vártemplomnál használtak először tetőcserepet. E célbői szerződtetik Nagykőrösről Sinep György fazekasmestert „a kápolnának tűzveszedelemtől leendő megóvására..."

25 A Városi Tanács átengedi neki egy esztendőre az egyik téglaégető kemencéjét és lakásról is gondoskodnak számára. ígérik azt is neki, hogy ha jól dolgozik, Szolnokon is maradhat. A város lakossága nemcsak örömmel figyelte az új építkezést, hanem segítséget is adott. Szolnok város jegyzőkönyvében 1823. febmár 22-ről ezt találjuk:

26 ,.A helybeli vízimalmos [hajómalmos] gazdák bagy számmal a Betsületes Tanáts előtt megjelenvén: azt az Isten ditsőségére célzó önkényes ajánlást tették, hogy a várbeli, készülésben levő kápolna építése előmozdítására 5 egymást követő esztendők alatt esztendőnként minden malomtól 2 véka búzát fognak adni; melly ebbéli ditséretre méltó ajánlások a Betsületes Tanáts által köszönettel elfogadtatván, az által a város jegyzőkönyvébe iktattatik." Nem jelentéktelen ajándék volt ez, hiszen öt éven át vízimolnárként 10-10 véka búzát jelentett, összességében megközelíthette a 250-280 vékát. A fuvarozó gazdáknak a Kincstár engedélyezte, hogy kősót fuvarozhassanak és a fizetségük egy részét ugyancsak a templom építésére ajánlották. De a város jegyzőkönyvében találunk még adatot a hajómalmokkal kapcsolatban. 1823. február 22-éről még az olvasható, hogy „Török Sándor tanácsos úr az 21 Ua.: 36-37. 22 Ua.: 43. - 1812. február 12. 23 Ua.: 64. 24 Ua.: 67. 25 Szolnok Megyei Levéltár: Protocollum Oppidi Cameralis Szolnok. 1823. ápr. 12. 26 Ua.: 36 p, N. 47. 174