Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

-va.-r^r-i í'fj/íj: dot dowrirrA* s&--r \*?*4 •&.'&•*•»• i?<i*:- «*VW j^f.\jj?&r <jfv*-re*>.&**.t/ttét ,j ,<J 2. /tép. /á szolnoki Tisza-híd megerősítési terve a város felőli parti járomnál 1811-ből; feltünteti a közepes és a legmagasabb vízállás szintjét is széleskörűen elterjedt foglalkozás volt szerte az Alföldön. Nagykőrös főként salétrommal rótta le adóját a töröknek a hódoltság korában. A nagykállói várban is 1620-tól 1851-ig folyt a salétromfőzés.

8 A vár katonai jellegének elvesztésére utal az is, hogy a XIX. század első éveiben „széjjel bontatott... az erősségnek majdnem a közepében álló nagy puskaporos torony is."

9 A szolnoki vár pusztuló látványa ihlette Vitkovits Mihályt, Verseghy jó barátját „Külső-Szolnok Vára" című verse megírására: „Ott, hol hajdaniban zászlóit emelte nagy Árpád, És magyar országlás többes erőre kapott, A hol az Osmánok meghízott csontjain annyi Sok magyar áldozatul győzve letette fejét: Ott szét-hányt földet, rongyolt épületeket látsz, És Tisza, Zagyva között szolnoki vár fokait. Egy kis idő múltán az utas sóhajtva mutatja Ujjal: amott állott hajdan a szolnoki vár." A Tisza-híd karbantartása és javítása állandó kötelezettséget jelentett a város számára. 1811-ben is terv készült a Tisza-híd város felőli hídlábjainak erősítésére (2. 8 Nyárády Mihály: Salétromfőzés (kálisalétromfőzés) Szabolcs megyében a XVI- XIX. században. Magyar Kémikusok Lapja, 1965. 11. sz. 584-589. 9 Gorove László a 6. jegyzetben idézett munkája: 50. 166