Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Debrecent érintve a Nagykunságon keresztül. A térkép egy részletét ábrázoló 40. képen látható, hogy Szolnokról a só útja: Pest, Ipolyság, Gács és más felvidéki városokba vezet. Pesttől a Dunán felfelé is piros nyilak jelzik a szállított só irányát és mennyiségét. A jelmagyarázatból kivehető, hogy Pestre 62.000 mázsa só megy szekéren, Ipolyságra 11.000 mázsa, Gácsra ugyancsak 11.000 mázsa só jut el tengelyen. A térképet keretező szöveg számadataiból megállapítható az egyes sóhivatalokban árusításra került só mennyisége. Ebből kitűnik, hogy forgalom szempontjából Szolnok a legelsők közé tartozik. A szolnoki várban található régibb épületekről és magáról a városról nyerhetünk adatokat egy 1810 novemberében készült egyházlátogatási jegyzőkönyvből.

129 Akkor még állt a török mecsetből átalakított régi templom a Tisza partján: „A vártemplom a Tisza igen magas partján fekszik, dél fele néz. Régen épült, szilárd anyagból, tornya a hajók fölé emelkedő, magas gúla alakú és két harangocska... van benne. Három régi oltára van régi képekkel. A tabemaculum ugyanolyan régi..." S mivel ez a török mecset építéstörténetéhez fontos adat, idézzük emiek a résznek latin eredetijét is: „Ecclesia verő praesidialis pariter benedicta situatur in praealta ripa Tibisci ad meridiem... Astmcta quondam ex solidis materialibus cum Turricula supra navem gúla prominante, et duas campanulas... continente. Arás habet 3 imaginibus antiquis antiquas. Tabemaculum ejusdem aetatis..."

130 „Van ezen kívül a városban több kápolna... - olvasható a jegyzőkönyv további részében -, az egyik a most épített toronnyal a város északi részén." Ez a XVIII. század közepe előtt épült, barokk stílusú Xavéri Ferenc kápolna, de az itt közreadott szöveg szerint a torony csak a XIX. század első évtizedének végén épült hozzá. Az 1810-es forrás latin szövege ezt így rögzíti: „Sunt praeterea in hoc oppido capellae plures, una cum turri recenter erecta ad Septentrionalem oppidi partem in loco piano..."

131 A harmadik kápolnára vonatkozó adat azért érdekes, mert jelzi, hogy 1810-re a déli iparterület önálló városrészként kezd kialakulni; a fűrészfeldolgozó üzemek, téglaégetők mellett lakóházak is épültek ott; „...alia ad finem oppidi versus Possessionem Tószeg in Szent János várossá cum campanile et duabus campanis."

1?2 Magyar fordításban: „...a másik a város végén, a tószegi határ felé, a Szent János várossában toronnyal és két haranggal." Ez a kápolna 1733-ban épült barokk stílusban a mai dohányfermentáló előtti téren, de amely az 1879. évi tiszai áradástól alámosva a Tisza medrébe omlott ott, ahol a folyónak a nagy beöblösödése látható. A jelenleg a vártemplom mögött álló, 1804-es évszámmal ellátott műemléki szobor eredeti helyét is megtudhatjuk a jegyzőkönyvből: „...A híd mellett, léckerítéssel ellátott helyen van Nepomuki Szt. János szobra, hasonlóképpen a városi tanács emelte és gondozza."

133 Nem hagyhatjuk említés nélkül a jegyzőkönyvnek azt a részét sem, amelynek pontos magyarázatát adni nem tudjuk: „Van ezenkívül a vásárok tartására szánt helyen, a városon kívül valami rom, ami kápolnát vagy profán tornyot ábrázol, és olyan régi, hogy a vezetőség biztosan nem tudta megmondani, mi az és mikor emelték, hogy mégis valami török maradvány, vagy tudniillik jele valami szabadság emléknek (signum videlicet cujus-dem loci Libertatis), azt a régi hagyományból 129 "Visitatio Archidiaconalis Ecclesiarum et Parochiarum Districtus Szolnokiensis... pro anno 1810. Idibus novembris Anni ejusdem". A volt szolnoki Ferences rendház irattárából. 130 Uo. 10. p. 131 Uo. 132 Uo. 133 A Tisza-hídnak a Zagyva-torkolat felé eső oldalán, a mai csónakház helyén állott eredetileg a szobor. mint azt a Múzeumi Levelek 1959. évfolyamában közreadott cikkben (14-17.) az ott közölt metszet alapján bemutattuk. 161