Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Szolnok Megyei Néplap 2. évf. 24. sz.. 1950. június. 10. 3. p Kőkori putri-lakóüregekre bukkantak Szolnokon A szolnoki Vízművek csatornázási munkálataival kapcsolatban értékes régészeti leletek kerültek felszínre a Vízműtelep és a Városmajor út közti területen. A munkások ásója kb. egy méter mélységben egy XV—XVI. századbeli temetőt tárt fel. A török hódoltság idejében a vár lakóinak temetkező helye lehetett. A további ásatások fényt derítenek majd Szolnok akkori népesedési viszonyaira. írott emlékünk nagyon kevés van ebből a korból és így minden adat fontos, mely megvilágítja e fontos átkelőhelyen fekvő város történetét. Az egy méter mélységben fekvő csontvázak alatt egész temető húzódik koporsók nélkül. Kelet-nyugati irányban fekszenek a csontvázak, az akkori szokás szerint. Mélyebbre ásva a sárga löszben, körte-, vagy méhkas alakú üregre bukkantunk, amely kultúrréteggel volt tele. A laza hamus-homokos réteget kiemelve, az üreg legmélyén kőkori ember munkaeszközeit, edénydarabjait találták. Primitív, kézzel formált edények cserepei, állati csontok, égetett hamus részek, mind az ember otttartózkodására mutatnak. A talajszinthez közelebb eső rétegekben egyre finomabb, jól kidolgozott edények cserepei voltak, az üreg szájánál pedig a szarmata-jazig korba tartozó finomra égetett veres agyagedény töredékek. Ezek a leletek azt bizonyítják, hogy az ember már ötezer évvel ezelőtt felismerte a Tisza-Zagyva torkolat alkalmasságát a letelepedésre és megszakítás nélkül élt és munkálkodott városunk területén. A nyáron meginduló további ásatások még komolyabb eredményt hozhatnak, s így mindenki által világosabb és érthetőbb lesz az ember fokozatos fejlődése a kőbaltától a traktorig. A Városi Múzeum is értékes anyagokhoz jut és ezáltal lehetővé válik, hogy a dolgozók előtt megnyissa kapuit. Szolnok Megyei Néplap 2. évf. 26. sz. 1950. június 24. 7. p. Rézkori sírokat és bronzkori települést találtak a kunszentmárton-érparti gépállomás építésénél A szolnoki Magasépítési NV tiszaföldvári kirendeltsége hetek óta komoly lendülettel építi a Kunszentmárton déli szélén felállítandó új gépállomást. A földmunkálatok során, régi cserépedény darabok és csontok kerültek felszínre, amelyekből az építés vezetősége néhány darabot megtekintés céljából beküldött a szolnoki múzeumba. A vizsgálat megállapította, hogy értékes leletekre bukkantak a dolgozók. A leletek helye, minthogy jól kiemelkedő vízpart, igen alkalmas volt a letelepülésre, 11