Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

tegyünk a kézművesek működésének elemzésére. A három központ 8 céhe közül háromnak maradtak meg olyan dokumentumai, melynek alapján feltárhatjuk az egyes kézműipari központok vonzásterületét (11. táblázat). 11. táblázat Kunmadaras, Kunhegyes és Tiszafüred céhes iparosai az 1850-es években Település Összes céhes iparos Vizsgált kézműves Település Összes céhes iparos összesen helybeli vidéki Tiszafüred 104 Tiszaszőlős — Tiszaörvény — Poroszló — Egyek — Tiszacsege — Tiszaigar — Szentistván — Kunhegyes 140 Tiszabő — Tiszaroff — Tiszabura — Tiszaabád — Tiszaszalók — Kunmadaras 169 Tiszaszentimre — Tiszaroff — Karcag — Összesen 413 43 25 70 57 126 239 122 204 5 3 3 3 2 1 1 13 S 4 2 1 I 4 1 I 2 35 Forrás: KPM TD. 69.68.1., 69.71.1., 69.75.1. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Kunhegy esi céhek iratai Megállapíthatjuk, hogy a feltárt anyag az 1852. évi céhes kézművesek számának mintegy 50%-ára voratkozik (PALUGYAI I. 1854), így aránylag megbízható képet kaphatunk. Jellemző, hogy a vidéki (=filiális) mesterek aránya Tiszaßred és Kunhegyes céheinél a legnagyobb. Tiszafüredhez 7, Kunhegyeshez pedig 5 település céhes iparosai tartoztak az 1843-52 között készült kimutatások szerint. A kunmadarasi céhnek viszont kevés vidéki mester volt a tagja. Ez a kézművesek területi megoszlásával is magyarázható, hiszen kovácskerékgyártó-molnár-ács-asztalos-lakatos szakmákban a környéken több céh is tevékenykedeti. 64