Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

néhány évig gimnázium működött (Karcag és Kunhegyes szomszédságában), melyet később beiskolázási nehézségekre hivatkozva szüntettek meg. Kunhegyesen pedig — éppen a járásszékhely rang megszüntetésének éveiben — olyan impozáns méretű művelődési ház épült (400 férőhelyes színházteremmel), mely abban az időben az egész megyében egyedülálló volt. A magasabb szerepkörű egészségügyi intézményeket az 1950-es évektől térségünkben is a szülőotthonok, TBC-gondozóintézetek, szakorvosi rendelőintézetek képviselték Az 1950-es évek végén a KözépTiszavidék vizsgált területén Abádszalókon, Kunhegyesen, Tiszaroffon, Kunmadarason, Tiszafüreden, Polgáron, valamint Hevesen, Mezőcsáton volt szülőotthon. Ezek nagy része később megszűnt, ma már csak Tiszafüreden és Kunhegyesen működik szülőotthon. A TBC-gondozóintézetek rendszere viszont a közigazgatási szerepkörhöz igazodott: mindegyik, 1950 előtti járásszékhely rendelkezett ezzel az intézménnyel. Az 1960-as évek végén kiépülő többszakmás rendelőintézeti hálózat kialakítása azonban már a későbbi, országos településhálózat-fejlesztési koncepcióban is tükröződő településhálózatfejlesztési elgondolások előjeleként is felfogható. Ilyen rendelők ugyanis csak Hevesen és Tiszaföreden, illetve később Leninvárosban (Tiszaújvárosban) épültek. Az 1960-as évek közepétől térségünkben több járást is összevontak. Később a középfokú közigazgatás szerepe is megváltozott. 1965—70 között Kunhegyes és Polgár járásszékhelyi rangja szűnt meg. Ezzel a települések több fontos intézményt veszítettek el. Mezőcsát esetében azonban a helyzet más volt. Itt az 1966-ban várossá nyilvánított, 1970-ben Tiszaszederkényből Leninvárossá alakuló új ipari központ fokozatosan vált a járásszékhely versenytársává. Előbb munkaerő-vonzási központ lett, melyet az autóbusz-közlekedés forgalomszervezési megoldásokkal maradéktalanul segített. 1984-ben pedig a Mezőcsáti járás helyén létrehozták a Leninvárosi városkörnyéket. Mindez az 1971-ben elfogadott Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció alapelveinek érvényesítésével párhuzamosan zajlott le. Ennek megfelelően a térségben középfokú központtá fejlesztendő település lett Heves, Tiszafüred és Leninváros, részleges középfokú központ pedig Abádszalók. Mezőcsátot, Polgárt, Kunmadarast és Kunhegyest kiemelt alsófokú központtá nyilvánították, Poroszlót 58