Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

Tiszafüred, Heves és Mezőcsát környékén például kis-, közép- és nagyfalvak keverednek, jóllehet természetesen nem mindig szabályos földrajzi eloszlásban. Dél-Borsodban a kisfalvak vannak többségben, Hajdú-Bihar megye Tisza menti részén viszont az egykori uradalmi központokból kialakult, nem önálló közigazgatási egységet képező apró- és kisfalvak egy-egy nagyobb lélekszámú települést vesznek körül. Van viszont egy roppant súlyos, közös tényező, a forgalmi zártságot is hangsúlyosabbá tévő „belső periferikus fekvés" (TÓTH J. 1992, SÜLI-ZAKAR I. 1991). A Közép-Tiszavidék jelzett területén ugyanis a közigazgatási beosztás immár évszázadok óta rendkívüli labilitást mutat. Az egykori középfokú közigazgatási területi beosztás gyakori, már-már alig követhető módosulása nem egyszer megyehatár-változással is párosult. Ám minden újabb megyehatár-rendezés ugyanazon eredményre vezetett. A megyeszéli fekvés a csaknem megyényi méretű térség számára mindenkor állandó maradt, legfeljebb az éppen aktuális megyeszékhely került közelebb vagy távolabb (VADÁSZ I. 1985). Dolgozatom tehát 9 közép-tiszavidéki központ (Abádszalók, Heves, Kunhegyes, Kunmadaras, Mezőcsát, Tiszafüred, Polgár, Poroszló és Tiszaújváros) szerepkörének vizsgálatával foglalkozik. A 9 középtiszavidéki központból a 7 egykori „kismezőváros" (Heves, Kunhegyes, Kunmadaras, Mezőcsát, Tiszafüred, Polgár és Poroszló) soha nem tartozott az igazi, alföldi mezővárosok közé, ámbár az óriási határú Polgár itt is kivételt jelent. Központtá válásukat azonban olyan természetföldrajzi, társadalmi, gazdasági tényezők befolyásolták, amelyek sok vonatkozásban hasonlóak. A központok fejlődésére illetve visszafejlődésére ugyanakkor a XIX. század második felétől megszerveződő középfokú közigazgatás eltérő mértékben hatott (pl. ekkor lett Abádszalók járásbírósági székhely). Tiszaújváros pedig az új keletű iparosítás nyomán lett város. A Közép-Tiszavidék városfejlődésének elemzése így szükségszerűen igényli a történelmi visszatekintést. Úgy tűnik, egy közel kétszáz esztendőre kiterjedő áttekintés lehetővé teszi, hogy feltárjuk a településhálózat, és ezen belül a városhálózat változását jellemző alaptendenciákat a Közép-Tiszavidéken. A térség településállománya ugyanis a XVIII. század közepére, 10