Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

járás É-i részéről, illetve Hajdú megye Tisza menti területéről is vonzott továbbtanulni vágyó diákokat. Bár a mezőcsáti polgári fuies leányiskolát csak 1934-ben alapították, az évtized végére már számottevő, mintegy 10 környező településre kiterjedő vonzáskörzete volt az intézménynek. Ezzel Mezőcsát valóban a járás egy részének tényleges kulturális központja lett, jóllehet a járás É-i részét Miskolc és Polgár középiskolái vonzották. Heves csak részben vált járásának oktatási centrumává, mivel polgári leányiskolája ténylegesen csak néhány környékbeli településre gyakorolt vonzást. Az 1930-as évek elején Kunhegyes polgári iskolája a környező települések fiataljai számára biztosított továbbtanulási lehetőséget. Az iskola azonban a szomszédos központok iskoláival folytatott beiskolázási versenyben rövidesen alulmaradt. Kunhegyes környezetében ugyanis hagyományos múltú iskolavárosok (Karcag, Kisújszállás) találhatók, de Törökszentmiklós vonzásával is számolni kellett. A központi szerepkörű települések környékén a XX. ъташа első felében a kulturális funkció által kiváltott vonzást is érdemes szemügyre vennünk. Itt elsősorban a különféle helyi újságok elterjedtségét, hatókörét kell megvizsgálni. A helyi újságok tartalma és az olvasótábor térbeli megoszlása között ugyanis viszonylag szoros kapcsolat van (PRESTON, R. E. 1971). Ezen tényező vizsgálata az elsődleges források elérhetetlensége (előfizetők névsora) miatt eléggé körülményes, bár a helyi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem teljesen reménytelen. Az egyes évfolyamok tartalmának elemzése, a hírforrások és híradások egy-egy évfolyamra kiterjedő számbavétele azonban meglehetősen pontos képet ad egy kistérségi hírlap területi elterjedtségéről. Mint azt korábban már láthattuk, a vizsgált központokban a XX. század első felében — Kunmadaras kivételével — mindenhol volt nyomda, hírlap vagy folyóirat azonban csak 5 településen jelent meg (Heves, Mezőcsát, Polgár, Poroszló, Tiszafüred). A centrumok viszonylagos fejlettségét, szerényebb kulturális szerepkörét az is jelzi, hogy csak 1911—1914 között alakultak úgy a körülmények, hogy az 5 központ mindegyikében volt folyamatosan megjelenő hetilap vagy hírlap. Megállapításainkat így csak erre az időszakra tudjuk vonatkoztatni. 103