Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

Szent Iván-éji tűzugrás (Jüri ARRAK linómetszete) ünnepek alkalmával is fel-fel hangzott ez a társkereső, embereket hívó jellegzetes kiáltás, énekbeszéd. Például az észt nép egyik legnagyobb ünnepén, Szent Iván napján, illetve éjjelén, amikor mindenütt tüzeket gyújtottak. A tűzgyújtás a fiúk kötelessége volt, és amikor tüzet gyújtani indultak, akkor is ilyen nagy szóval kiáltoztak. Tulajdonképpen értesítették a többieket arról, hogy feléjük indulnak, hozzájuk igyekeznek. A táncfesztiválon elhangzó kiáltásokat a résztvevők aktualizálják, a tánc ünnepének alkalmára alakítják. „Nagy ünnep van nálunk! Ide hívjuk valamennyi barátunkat! Hogy részt vegyenek az ünnepségünkön! A messzeségből! A közelből! Gyertek el mindannyian, és mutassátok be táncaitokat!" És a felhívásra a táncosok mindig meg is jelennek és bemutatják tudományukat. Tökéletesen együtt mozog 15—20-ezer színes népviseletbe öltözött ember és teljesen betölti Észtország legnagyobb befogadó képességű stadionjának gyepét. A néző csupán áhítattal szemléli a könnyeden, zenére mozgó párok sokaságát, s fel sem tudja fogni, micsoda munka árán állt össze egységgé a különkülön gyakorló együttesek produkciója. Tulajdonképpen ez egy bonyolult szervezési munka eredménye, de az észteknek már nagyon régi gyakorlata van ezen a téren. A táncok összképét és a mozgások, tánclépések irányát és fajtáját előre megtervezik. Ezután gyűjteményes köteteket állítanak össze a kiválasztott táncokból, s a pontos táncleírások alapján ezekből a kötetekből mindazok az együttesek, 83