Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

Parasztudvar Köstriaseme-ben, Dél-Észtországban A szabadtéri múzeumban tehát a 64 hektáron szétszórt építmények és telekegyüttesek méltóképpen reprezentálják az észt falvak történeti és geográfiai tényezők hatására kialakult laza halmazos települési rendszerét.

70 A nyugati partvidéken és a szigeteken, mint ezt a szabadtéri múzeum ilyen egységei szerkezetükben is jelzik, más volt a települési kép. S nemcsak a már említett földrajzi tényezők hatására, hanem sokkal inkább a foglalkozás jellege miatt. A halászfalvak népessége is hasonlóan kiszolgáltatott jobbágyi sorban élt, a faluközösség maradványait, bizonyos érdekvédelmi szervezetet azonban nekik sikerült megőrizniük. A halászat ugyanis férfierőt igénylő munka, a nők legfeljebb a hálójavításban, halfeldolgozásban segíthetnek. Egy-egy családban pedig soha nincsen annyi férfi munkaerő, amennyi egy halászcsoporthoz elegendő lenne. Ezért itt családi egységekre lehetetlen volt lebontani a közösséget, mert maguk a családok foglalkozásuk miatt szorosan kötődtek egymáshoz: Fokozta ezt az összekapcsolódást a halászeszközök (csónakok, hálók) közös használata is. Ez az egymásrautaltság már eleve nem engedte az olyan fokú társadalmi fellazulást, mint ahogy azt a paraszti területeken tapasztalhattuk. Az emberek közötti kapcsolat szorosabb volta megmutatkozott a falvak települési képében is, s tömörebb szerkezetet, de kisebb számú gazdaságból álló halmazfalvakat eredményezett. 70 K. LAIGNA—

I. ROSENBERG: Múzeumok. In: Sovjetszkaâ Estonia. Enciklopediöeskij Spravoőnik. Tallinn, 1979. 221. p. 67