Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

elvégezni, hanem létre kellett hozni az észt kultúra intézményrendszerét, szervezeteit is. Hiszen korábban az észt társadalom ilyesmivel jószerrel egyáltalán nem rendelkezett. így KREUTZWALD-ékra feladatok hárultak. Hogy ezt a munkát is sikerrel oldhassák meg — úgy, miként vele is tették orosz és finn tudós barátai —, támogatás, egymás istápolása volt szükséges. Számtalan példáját láthatjuk annak, miként nyújtanak egymásnak segédkezet minden haszonnal kecsegtető kultúrakcióban, irodalmi, zenei, művészeti és tudományos élet területére tartozó sokat ígérő kezdeményezésben. Hogy a semmiből, illetve a csak ő általuk ismert, bár kellően ekkor még fel sem tárt népkincsre alapozva megmutassák nemzeti magukat, eredményeiket, s a népek nagy arénájában önálló szóval, saját produktumaikkal vívjanak ki a maguk számára becsülést és helyet. Mert a népen kívül, amit rajtuk kívül — mint mondottuk — szinte senki sem ismert, haladjunk visszafelé a korban! KREUTZWALD tevékenységét megelőzően így szól a krónika: 1857—1861 megjelenik az észt népi eposz, a „Kalevipoeg" 1806 napvilágot lát az első észt nyelvű újság, a „Tartó maarahva Näddali-Leht" (Tartui észt hetilap) 1766 megkezdődik az első észt folyóirat, a „Lühhike öppetus" (Rövid jótanácsok) kiadása 1739 Megjelenik az első teljes Biblia-fordítás 1731 kinyomtatták az első fennmaradt észtnyelvü kalendáriumot, az „Eesti-Ma Rah va Kalender ehk Täht-Ramat"-ot (Észt nemzeti kalendárium) 1631 Tartuban megalapítják az első nyomdát 1535 megjelent az első észt könyv, amely töredékeiben fennmaradt a mai napig — egy Wittenbergben kiadott német és észt nyelvű katekizmus. 1525 Lübeckben kiadták észt nyelven az első könyvet, amely azonban sajnálatos módon nem maradt meg. Azután csak a KREUTZWALD-ék által szorgalmazott, gyűjtött és publikált népköltészeti alkotások következnek történelem előtti időkbe visszanyúló kezdetekkel.

45 KREUTZWALD mellett M. J. EISEN (1857—1934) lelkész, tartui egyetemi tanár munkássága kiemelkedő. E két legfontosabb gyűjteményen kívül azonban még jelentős anyagegyüttesek találhatók, melyek ma már a tartui népköltészeti múzeum gyűjteményét gazdagítják. A mai napig több mint 300.000 észt népdalt, és népdalvariánst gyűjtöttek össze, zömmel lírai dalokat. A régi észt népi énekek hasonlítanak azokhoz a dalokhoz, amelyeket a finnek Kanteletár címmel foglaltak össze, s amelyek a múlt század negyvenes éveiben váltak Európa-szerte ismertté. Az egyezés kiterjed a verselési sajátosságokra és az előadás módjára egyaránt. A párhuzamos énekekben azonos a trocheikus 45 HILLER, V. 1976. 41