Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

szó erről az összedolgozásról. De utaltunk arra is, hogy egymást erősítendő, szívesen választották műveik témájául az észt klasszikusok, vagy éppen kortárs írók alkotásait. Mégpedig úgy, hogy többnyire magukat az ötletet, témát adó tollforgatókat kérték fel szcenáriumok írására, vagy kollégáik műveinek forgatókönyvvé való átdolgozására. Ilyen együttműködés eredményeként született 1964-ben G. KROMANOV—J. MÜÜR rendezésében „A pokoltanya új sátánja" című, „Nagy Borostyán Díjjal" kitüntetett VILDE-regény filmváltozata, az 1966os. ugyancsak G. KROMANOV rendezte „Mi történt Andres Lapeteùsszal?" című P. KUUSBERG-alapanyagokból építkező film, az A. KRUUSEMENT forgatta „Tavasz" (1968), mely O. LUTS nevezetes és népszerű regényének filmváltozata. E filmeknek — hogy a művészetek különféle területein való együttműködést más oldalról is megerősítsük — (J. JÄRVET Lear királyként például), sőt észt határokon túl is (B. OYA lengyelországi filmekben), a kizárólag filmszínészként dolgozó E. KIVI-n, A. LUNDVER-en és M. GARSCHNEK-en kívül — az észt filmekben szinte kizárólag a színházak legnevesebb színészei tűnnek fel.

213 1955 és 1979 között a „Tallinnfilm" 64 nagyjátékfilmet és 12 rövidfilmet készített, vagyis átlagosan három filmet egy esztendőben. Ezek közül mind a mai napig a G. KROMANOV rendezte „Az utolsó relikvia" — a Magyarországon „A lovag végakarata" címmel került forgalomba — a leglátogatottabb, amely már az első bemutatkozási esztendőben romantikus-ironikus történelmi kalandsorozatával közel 50 millió nézőt (48,8 millió) vonzott.

214 213 V. ILVES: Soviet estonian film art. i. m. 19—38. p. 214 J. RUUS: Motion pictures... i. m. 190—191. p. - SZABÓ István: Az észt filmművészet. In: Tanulmányok Észtországról. Kézirat, i. m. 137—139. p. Itt a film közönségsikerének magyarázataként a következő elemzés áll: „...A lovag halálos ágyán fekszik. Ágya körül áll a késő-középkor nemesi udvarának valamennyi jellegzetes figurája: a tar koponyájú csuhás szerzetes, a fehér fityulás apáca, a puladeres, buggyos ujjú, színes ruhákba öltözött fegyverforgató vitézek, udvaroncok. Feszülten figyelik a haldokló utolsó szavait, melyekkel a szent ereklyetartóról rendelkezik. Hogy aztán megkezdődjön a díszes faragású, gótikus faládika körül szövődő, bonyodalmakkal teli, látványos verekedésekkel megtűzdelt, szerelemmel, gyűlölettel fűszerezett romantikus kalandfilm. A műfajnak megfelelő fordulatos cselekmény során a jólelkű, legyőzhetetlen, az orvtámadást is kiheverő ellenállhatatlan hős: Gabriel sok küzdelem árán végül is meghódítja szépséges partnernőjét, a rendház főnökasszonyának unokahúgát, aki nemcsak a női nemet meghazudtoló bátorsággal lovagol, lő, de a lázadó, sanyarú sorsukba belenyugodni nem tudó észt parasztok között találja meg végül is igazi helyét. De láthatunk a filmben ravasz szerzeteseket, bigott apácafőnöknőt, alattomos rablóvezért is. ' Ez az izgalmas, jó fotótechnikával készült, színes kalandfilm nem volt rossz bemutatkozás az észt filmesek részéről. Ugyanis az alkotók az ereklyetartó dobozka bonyodalmas útját végigkísérve nemcsak jó kalandfilmet készítettek, de a cselekmény hátterében sok mindent elmondtak Észtországról, az észt emberekről, az észt történelemről is. A livóniai háborúk idején játszódik a cselekmény, akkor, amikor az Oroszországhoz került észt területeken a Német Lovagrend, a német püspökök, kolostorok feudális birtokaikat elveszítették, s ez a németek politikai hatalmának baltikumi meggyengülését is jelentette. Észtország területén egymás után vonultak keresztül az orosz, dán, svéd hódítók. S bár a parasztság viselte a háborúk súlyát, a hódítók számukra szabadulást is jelentettek a Német Lovagrend, s a vele szorosan összefonódó katolikus egyházi elnyomás alól. Az észt parasztok csapatokba verődve alltak egyik vagy másik hódító szolgálatába, akik számukra „szabad észt" voltukat bizonyító menlevelet adtak. (A film főhőse, Gábriel is valószínűleg rendelkezik ilyen menlevéllel, hiszen első felbukkanásakor büszkén jelenti ki magáról, hogy ő „szabad észt".) Ebben a zűrzavaros 173