Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)
cionalitás az iparmüvészetben, illetve a művészek ipari üzemekben való alkalmazása, és az ott adódó feladatok. A rendezvény után az 1956—60 közötti időszakban így a figyelem a használati tárgyak felé fordult. Az 1945 utáni harmadik, mai napig nyúló korszakra is az a legjellemzőbb, hogy organikusan egyesíteni tudják a népművészeti hagyományokat a haladó, korszerű stílustörekvésekkel. A népi motívumoknak ez a változó, újabb és újabb elemekkel dúsított megismétlése teszi első látásra is erősen népi jellegűvé iparművészeti alkotásaikat, s határozza is meg stílusbeli állandóságukat. A szovjetészt díszítő iparművészetben a népi gyökerekhez való viszony azonban alapelveiben különbözik attól a módozattól, ahogyan ehhez korábban viszonyultak. Nemzetté válásuk idején a népi alkotások összegyűjtésével a haladó értelmiség fel akarta ébreszteni a nemzeti érzést, a nemzeti öntudatot és le akarta küzdeni azt az alázatot, amely a hét évszázadig nyakukon ülő németséggel szemben az észt emberek magatartásában szinte kivétel nélkül megnyilvánult. A kezdeti időben, sőt még az 1920-as években is az egész népkincsből mindössze 15—20 mintát vettek át csupán, s ezeket alkalmazták mechanikusan az iparművészet szinte valamennyi területén. Az 1940-es évek végén azonban az észt iparművészek komoly népművészeti búvárlatokba kezdtek, amelynek lényege az volt, hogy nem elégedtek meg többé a formai, mechanikus átvételekkel, a felszíni jelenségek másolásával, hanem a népművészeti alkotásokat egységes egésznek tekintették. Tanulmányozták a tárgyak kapcsolatát a népszokásokkal, a folklórral, megvizsgálták szerepüket a népi életmódon belül, s így a népi alkotóművészet alapjaiig eljutva alakulhatott ki a modern iparművészeinek az a mai napig érvényes alapelve, amely legfontosabbnak tartja a céltudatosságot és az anyag specifikumaiból való kiindulást. Mail VALK: Anya gyerekekkel (samott, 1964) 184 L. VIIROJA—K. KIRME—M. LUMISTE— I. SZOLOMYKOVA—M. ELLER—H. ÜPRUS—L. JAANITS. i. m. 278—284. p. 155
