Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

viszonylag kis területén és rendkívül alacsony népsűrűsége mellett több mint százötvenféle népviselet maradt fent napjainkig, amelyek díszítésükben, díszítőelemeik rendszerében és színeikben teljesen különböznek egymástól. A lakóházakon is szembetűnő nyomot hagyott a hét évszázados elnyomás. Az általánosan meglévő, úgynevezett „lakó-csűr", például egyetlen fűthető helyiség, amely egyidejűleg szolgált lakásul, az őrlés előtti mag szárítására, és istállónak. Művészi kiképzésű lakásbelső Észtországában csak a 19. század végén jelenik meg, amikor ezt a típust tiszta, világos szoba váltja fel, és megjelenik a füstelvezetővel ellátott kályha. Ezt megelőzően a viseleten s a vele összefüggő fémdíszeken kívül a paraszti életmódban csak a textíliák, használati edények, azaz a mindennapi Ezüstfibula élet tárgyai tekinthetők művészi kivitelezésűeknek. A 19. század második felében a kapitalista viszonyok behatolnak a falvakba is. Ezzel egyidejűleg elkezdődik a népi kézműves ipar hanyatlása és elkorcsosulása különösen a viselet tekintetében. A kapitalista viszonyok fejlődésének következtében azonban kialakul az észt értelmiség is, és egymás után nyílnak meg azok az észt iskolák, amelyekben már észt nyelven folyik a tanítás. Megjelennek az első észt újságok, megszületik nemzeti irodalmuk, megnyílik az első képzőművészeti iskola, s felvetődik az észt nemzeti díszítőipar megteremtésének kérdése is. Ekkor lesz elsődleges és döntő fontosságú a népi kézműves ipar értékeinek felfedezése, adaptálása és továbbfejlesztése, amelyre a nemzeti kultúra más területein (népdalgyűjtés, kórusmozgalom, nemzeti színpadművészet, irodalom, zene) már jól bevált példák álltak rendelkezésre. Ezekkel a területekkel az iparművészetnek azért is lehetett szoros a kapcsolata, mert magának a nemzeti iparművészet megteremtésének gondolatát is azok a patrióta gondolkodók vetik fel, akik ez idő tájt Észtország egész kulturális életét is szervezik. С R. JAKOBSON a neves észt politikus és közéleti személyiség saját pénzén kiadott újságjában például nemcsak a formálódó észt irodalmat támogatja és népszerűsíti, hanem a népművészet eltűnőben lévő tárgyi anyagának, ezen belül is a népviseleti daraboknak az összegyűjtését is lelkesen propagálja. 1878. augusztus 19-én a „Sakala"-ban felhívást tesz közzé, amelyben arra szólít fel, hogy gyűjtsék össze azokat a „...régi észt varrásokat és hímzéseket...", amelyek reprodukált 180 K. KONSIN. 1970. 10—13. p. és GULYÁS É.—SZABÓ I.—SZABÓ L. (összeáll.) 1980. 150