Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

olajbányászat és -feldolgozás központjában állították fel szobrukat. Az emlékműszobrászat mellett a jelenkori plasztika tovább viszi a hagyományos szobrászati produktumokat is, a figurális kompozíciókat, portrékat, állatábrázolásokat, zsánerszobrokat. A jelen művészetben (többek között Albert ESKEL, Juta ESKEL, Lembit TOLLI, Lydia LAAS, Edgar VUES, Kalju REITEL, Matti VARI, Ellen KOLK, Aime KUULBUSCH, Mare MIKOF) munkáiban megtalálható a lírai kifejezési forma éppúgy, mint a keményebb, rusztikusabb fogalmazás, a tömbösebb, sommázott formaképzés éppúgy, mint a légiesebb, nyúlánkabb formák, a testrészek szabadabb mozgása. Enn ROOS a híd a régi és a jelenkori fiatal generáció között, a főiskolán az ő keze alatt kapta meg a mai szobrásznemzedék a mesterségbeli tudást, szellemi alapot. A festészet szintén megújhodott a háború utáni megváltozott körülmények között. A táj poétikus ábrázolása nemcsak azokra jellemző, akiknek tevékenysége még a régi korszakban kezdődött (Kari BURMÁN, Elmar KITS), de a fiatalok egy részénél is jelentős szerepet kap. A szocialista társadalom hozta változások, építkezések, a vidék új arca, sőt a tudományos kutatás, az űrhajózás jelen állapota is tükröződik képeiken. Hasonló utakon jár Valdur OHAKAS is. Talán ma még mindennek a kifejezési szándéka erősebb, mint az alkotásokban realizálódó művészi értékek. Kialakult a festészetben is a monumentális igény, hatalmas pannók, képsorok vallanak a jelen életről. így például 1947-ben elkészül Tallinnban a Balti Pályaudvar pannója, majd ugyanekkor az Estonia Színház mennyezetfreskója. A továbbiakban Lepő MIKKO az Észt Köztársaság egyik vezető művésze pedagógiai irányításával alakul az észt monumentális festészet.

177 Olga TERRI lírai finomságú, lágy átmenetekkel, puha tónusokkal épített képei erősebb kötődést mutatnak a század első felében kialakult festői hagyományokhoz, amelyhez a fiatalabb generáció tematikailag ismét közeledik. Azaz a festőiség elsődlegességét vallják szemben az elbeszélő realizmus grafikai sajátosságaival. Olev SUBBI, Enn PÖLDROOS, Nikolai KORMASOV, Efraim ALLSALU, Leili MUUGA, s a következő generáció; Aili VINT, Ludmilla SÍIM, Andres TÖLTS, Malle LEIS, s az ötvösnek indult, grafikusként is kiváló Jüri ARRAK, Jüri PALM művészete a legjobb úton halad, hogy az észt jelenkori festészetet ugyanarra a magaslatra emelje, amelyen a 30-as években volt. Ám egyelőre a sokszorosított grafika az a terület, amely messze előtte jár a képzőművészet ágainak. Még a harmincas években önállósult az észt grafika műfajilag is. A „PALLAS"-ban végzett művészek a sokszorosító eljárásokat külön-külön is magas színvonalra emelték. S bár legtöbbjük mindegyik technikában kipróbálta erejét, Hando MUGASTO a színes fametszet, Arkadio LAIGO a fekete-fehér fametszet, Eduard VIIRALT pedig a rézkarc és litográfia 177 E. PIHLAK. 1972. 253—271. p. 144