Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

miután a „PALLAS" húszesztendős működése alatt hosszú időre szóló hagyományokat alakított ki — a mai aktív művészek is jó néhányan még itt szereztek képesítést —, érthető, ha a jelenkori festészet erősebb vonulatát szintén az intim tematikájú, koloriton alapuló művészet jelenti az elbeszélő jellegűvel szemben. A „PALLAS" művészei az élet mindennapi jeleneteit, a hétköznapok szépségét ábrázolták. Képeik társadalmi jelentőségét az adta, hogy földművelők, halászok népesítették be vásznaikat, s a sokszor csak nagyon nehezen birtokba vehető köves észt föld. Lírai telítettségű tájak, megkapó színharmóniájú csendéletek, életteli, emberközeli portrék sora jellemezte rendszeresen rendezett kiállításaikat. A „PALLAS" növendékek jelentős része végzés után bekapcsolódott az alkotó munkába és hamarosan nevet szerzett magának. Többen Tartuban maradtak, némelyikük később az iskola tanára lett maga is. (Kaarel LIIMAND, Aleksander VARDI, Arkadio LAIGO, Hando MUGASTO, Juhan NÖMMIK). A növendékek egész sora szabad művészként dolgozott, vagy az alkotó munka mellett rajzot tanított.

173 A 30-as években Andrus JOHANI háza a forradalmi hangoltságú értelmiség gyülekezőhelye volt, ahol K. LIIMAND, A. BACH, A. LAIGO is gyakran megfordultak, velük együtt vettek részt az új művészeti élet megteremtésében J. NÖMMIK, A. LAIGO, Kristjan TEDER, Priidu AAVIK és mások. 1940. július 25-én a többi köztársaság példájára megalakították az Észt SzSzK Népi Komisszárjainak Tanácsát és létrehozták a Művészeti Ügyek Irányító Testületét. Az addig szétszórtan működő művészeti egyesületekből 1940. október 7-én megalakult az Észt SzSzK Művészeti Szövetsége. Elnöke J. NÖMMIK lett, vezetőségében pedig ADAMSON-ERIC, A. BACH, A. JOHANI, K. LIIMAND, Aino BACH: Cigánymesék (rézkarc, aquatinta, 1938) 173 L. VIIROJA—K. KIRME—M. LUMISTE—

I. SZOLOMYKOVAÜRPUS—L. JAANITS. i. m. 278—281. p. és T. NURK, 1967. -H. ELLER—H. 141