Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

Színház Rakvereben Működésének kezdetei az 192l-es esztendőig, az első színjátszó kör megalakulásáig nyúlnak vissza. Amatőr kezdeményekből 1940-ben hivatásos színházi együttes lett, akik Vilniusban, Kaunasban (1966), Pszkovban (1967), majd Petrozavodszkban (1969) vendégszerepeltek jelentős sikerrel. A legemlékezetesebb bemutatóik közé tartoznak: Capek „Anya" (1958), J. Szlovaskij „Stuart Mária" (1960), Brecht „A szecsuáni jóember" (1965), Saint-Exupery „A kis herceg" (1965), A. TAMMSAARE „Öregek és fiatalok" (1975) című színmüvei. AZ ELSŐ ÉVAD SZOVJET-ÉSZTORSZÁGBAN 1940 tavaszán megszűnt az észt polgári színház, ősszel a színházi együttesek már szovjet színházként kezdték meg az első évadot. 1940 október 12-én ugyanis az Észt SzSzK Népi Komisszáriátusa Tanácsának megszervezésétől kezdve sor került az államosításra, köztük a színházak köztulajdonba vételére is. A továbbiak szempontjából ez a meghatározó lépés azt jelentette, hogy jelentős mértékben megemelkedett a színházaknak nyújtott állami dotáció. Ez pedig lehetővé tette, hogy emeljék az együttesek taglétszámát, javítsák a fizetéseket, s egyáltalán több pénzt irányozzanak egy-egy előadásra. De változást jelentett az államosítás a repertoárok összetételében is. Észt színpadokon első ízben mutatták be Gorkij „Vassza Zselezovna", Lavrenyov „Összeomlás", Trenyov „Ljubov Jarovaja", Kornyejcsuk „A hajóraj pusztulása", Furmanov-Lunin „Csapajev", Rachmanov „Viharos alkonyat" című színpadi müveit. Ebben az egyetlen évadban annyi szovjet darabot játszottak, mint amennyit a két világháború közötti Észtországban összesen. A változás a színházakkal foglalkozó szakirodalom bővülésében is észlelhető volt. Mindenekelőtt megkezdték az ismerkedést a többi szovjet köztársaság színházi életével, s észt olvasó először hallhatott az örmény, azerbajdzsán, kazah színházakról. A szovjet-észt színház első évadja gazdag volt eredményekben és sikerekben. A „VANEMUINE" színház Kornyejcsuk darabjával nyitotta kapuit, s Kaarel ÍRD vezetése alatt ismét életképes színházzá lett. Az együttes a tartui Munkás Színház színészeivel egészült ki, s nemcsak az észt és a világirodalom klasszikusainak tolmácsolásában jeleskedett, de az új észt írónemzedék felkarolásában is példát mutatott. Itt mutatták be az első szovjet-észt színdarabot is, Mart RAUD „Kard a kapuban" című színmüvét. A Tallinnban működő három legnagyobb színház — az „Estonia", a tallinni „Munkás Színház" és az „Észt Drámai Színház" — lényegében a korábbi 123