Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

rin" társaságon belül hivatásos színházat hozott létre, s 1917-ben felvette a „Tallinni Drámai Színház" nevet. Ugyanebben az évben az együttes magját átmenti a tallinni „Munkás Színház"-ba, amelyet a forradalmár rendezők: J. ROSSFELDT és A. UMBERG vezettek. Néhány hónap elteltével azonban az októberi napokban létesült színházat becsukták. Tallinni Drámai Színház néven működött tovább 1924-ig, repertoárjában központi helyet foglaltak el a hősi tragédiák. A társulat gyermekdarabokat is bemutatott, s az ő nevükhöz fűződnek az első tallinni szabadtéri színházi előadások is. Az 1920-as évek eleje a színházi útkeresések, kísérletek időszaka volt. Egyéni színházi tendenciák bontakoztak ki, s különösen élénkítően hatott a moszkvai Művész Színház Stúdiójának vendégszereplése. Az általánosan uralkodó romantikus és életes-realista előadásmód mellett az ő hatásukra jelennek meg észt színpadon az impresszionista, szimbolista és expresszionista elemek. Az expresszionista irányultságú, tartalmában pedig társadalomkritikai, feszes formájú előadások különösen a „Reggeli színház" (1921—1924 között működött) produkcióiban érvényesült. A Drámai Színházban P. SEPP 1920-ban saját időszaki stúdiót nyitott, ami az első észt színházi tanintézet volt. 1921-ben a stúdiót átszervezték színházi tanintézetté Drámai Stúdió néven, s egészen 1933-ig működött. Az új észt színészgeneráció lényegében ebben a Drámai Stúdióban nyert képzést, s a pályájának elején legtöbbjük továbbra is kötődött az első észt színházi tanintézethez, amennyiben az 1924-ben létesített „Drámai Stúdió Színházá"-ban kezdték legtöbben alkotói tevékenységüket.

155 Tallinnban, bár voltak más színházi együttesek is, mégis az „Estonia" színház foglalta el a vezető helyet. Mind a prózai, mind a zenés bemutatók jelentősen javultak színvonalukat tekintve a húszas-harmincas évek folyamán, annál is inkább, mert a kor követelményeinek megfelelően mindinkább képzett szakemberekkel töltötték be az egyes posztokat. így például 1923-ban az operaelőadások felett H. KOMPUS diszponált, aki a Drezdai Operában töltötte gyakorló évét, és ott sajátította el az előadások monumentális megjelenítésének technikáját. De ugyancsak az ő nevéhez fűződik az első észt opera betanítása, E. AAV: „Hősök" című művét 1928-ban vitte sikerre. 1926-ban megalakul az „Estonia" színház balettegyüttese, s ezzel az addig csak betétként bemutatott táncok helyett egész estét betöltő produkciók is egyre gyakrabban bekerültek a színház műsorába. Különös helyet foglal el a főváros színházainak sorában a szocialista körök által szervezett tallinni „Munkás Színház". Rendezői: H. GLESER és P. PÖLDROOS eleve olyan darabokat vittek színre, amelyek szociális kérdéseket feszegetnek. A másik jellemző vonása ennek az általuk vezetett színháznak, hogy a repertoár a népi színdarabok irányában teljesen nyitott, s harmadsorban nekik 155 K. KASK—H. KÖRVITS—

I. KOZENKRANIUS: Teatr, muzyka, kinő. In: (főszerk.: V. MAAMÄGI: Istoriâ Èstonskoj SzSzR III. (Sz marta 1917 goda do nacala. 50-h godov). Tallinn, 1974. 514—520. p. 121