Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)
ván kinntartózkodása alatt tökéletesen eleget tett ennek a feladatának. Az intézet vezetésén, a tanszéki előadásokon kívül egyébre is futotta kimeríthetetlen energiájából: szabad idejében az észt levéltárakban felkutatta az észtek és magyarok kapcsolataira vonatkozó legapróbb adatokat is. Többek között írt Tallinn büszkeségéről, az Óvárosi Patikáról, amelyről kiderítette, hogy az a középkortól a Ï. világháborúig egy felvidéki magyar gyógyszerész család, a Bélaváry-Burchart família tulajdonában volt. Összegyűjtötte azoknak az erdélyi diákoknak a névsorát, akik elsőként tanultak a híres dorpati egyetemen, de több szakcikket publikált az új észt állam alkotmányával, jogviszonyaival kapcsolatosan is. Emellett aktívan bekapcsolódott a két világháború között meginduló finnugor kongresszusok szervezésébe, programjaiba. 15 A II. világháború óta ötévenként megrendezésre kerülő finnugor kongresszusoknak ugyanis volt némi előtörténete. 1921. június 20—22. között rendezték meg Helsinkiben a finn tanügyi kongresszust, amelyet később az I. finnugor kongresszusnak tekintettek, mivel programjába a finneken és észteken kívül öt magyar is aktívan bekapcsolódott. Három évvel később, 1924. június 19—21. között ugyanezen országok képviselői ismét összejöttek egy kultúrkongresszusra, csak már jóval nagyobb számban. Hazánkat 70-en képveiselték. S míg az első összejövetelen az említett rokonokon kívül mindössze egy zűrjén tanító vett még részt, addig a II. finnugor kongresszuson az észt fővárosban a három államalkotó nemzet fiain kívül a Szovjet-Oroszország területéről inkeriek, karjalaiak, zűrjének és livek is jelen voltak. A kongresszust meglátogató Teleki Pál a rokonság sikeres együttműködését látva, a kormány képviselőjeként, 1927-re Budapestet ajánlotta fel a résztvevőknek a következő találkozó színhelyéül, ami azután a finn parlamenti választások miatt egy esztendővel eltolódott. így a III. finnugor kongreszszus 1928. június 10—13. között került megrendezésre Budapesten. A magyarországi rendezvényre Csekey István nemcsak önálló cikkgyűjteményt állított össze felkutatott történeti-kultúrtörténeti adataiból és észtországi tartózkodásának személyes tapasztalataiból, de munkatársa volt a kongresszusra kiadott, Teleky Pál szerkesztette „Finnek — Észtek" című tanulmánykötetnek is. 16 A finnugor kapcsolatok ápolásában kifejtett munkásságáért a finnek „Oroszlánrend"-del tüntették ki. A II. világháború előtti utolsó, IV. finnugor kultúrkongresszust 1936-ban rendezték. A kapcsolatok mélyültek, erősödtek. Nem csak úgy, hogy az egyetemen egymást váltották a tanszéki munkatársak, hanem úgy is, hogy megkezdték az utánpótlás nevelését is. így került a harmincas években ösztöndíjasként Észtországba a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Finnugor Tanszékének docense, Andrássyné Kövessy Magda, majd későbbi tanszékvezető professzora, Kálmán Béla is. 17 15 BERECZKI U. 1983. 60. p. 16 CSEKEY 1. i. m. 61—64. — Uö: 65—69. p. — DR. JANCSÓ E. 1932. 77—83. p. — Fenno-Ungarica IV. 1931. — Bereczki U. i. m. 62. p. 10
