Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)
de egyben még mindig számbeli túlsúlyt a redemptusokkal szemben. Itt Félegyháza (61%), Dorozsma (58%), Majsa (56%), illetve Szabadszállás (34%) adatai mutatnak jelentősebb eltérést. A változások, arányeltolódások mögött néhol a birtokosok számának a birtoktalanokénál gyorsabb növekedése áll. Berényben pl. a redemptusnak tekinthető személyek száma 1786-hoz képest mintegy 84, míg az irredemptusoké csak 31%-kal nőtt. (Figyelembe véve a II. József kori népszámlálás mesteremberekkel kapcsolatos problémáját, a valós eltérés mindenképp nagyobb lehetett a számadatok által tükrözöttnél.) Az 1825-ös összeírás óriási előnye, hogy nem az országos, hanem a jászkun társadalmi kategóriák alapján igyekezett elkülöníteni a népességet. A korábbi és későbbi felvételek adatsoraitól való minimális eltérés elemzéseink viszonylagos pontosságát igazolja. A társadalomról szólva nem kerülhetjük meg az 1828. évi országos összeírás adatsorainak elemzését, bár közismertek ennek problémái. Néhány társadalmi csoport (az adómentes tisztikar zöme) ugyan részben kimaradt az adókivetés céljából készített felvételből, ám az adózó nemességet — az országos gyakorlattól eltérő módon — itt már összeírták. A redemptusokat a polgár (cives) kategóriába sorolták, míg az irredemptusokat a házas zsellérekkel (inquilinus) tekinthetjük azonosnak. A korábbi összeírásokkal ellentétben ekkor a helyi zsellérséget is számba vették hazátlan zsellér (subinquilinus) név alatt. Mellettük külön kategóriába kerültek a szolgák és szolgálók, valamint a mesteremberek és a kereskedők is. Az összeírás a Jászkun Kerületben — a nemeseket is beszámítva — 106 honoraciort, 15891 polgárt, 10098 házas zsellért, 1847 hazátlan zsellért, 1457 szolgát, 412 szolgálót, 2751 mesterembert, valamint 73 kereskedőt tüntetett fel. A korábbi adatokkal összevetve a nem redemptus elemek aránya elvileg több településen is emelkedést mutat az 1825-ös helyzethez képest. Az összeírtaknak mintegy 50%-át alkották, kérdéses azonban, hogy a hazátlan zsellérek, szolgák, szolgálók mögött milyen mértékben álltak családok. Bizonyos, hogy ezek a tényezők ezt az arányt valamivel csökkentették. A társadalom legjelentősebb csoportja így még mindig a redemptusoké, kihez a mesteremberek egy része — a Jászságban kevesebb mint negyede — is tartozott. Az irredemptusok az összeírtak közel harmadát adták, de ide sorolható a kézművesek nagyobbik fele is. Emellett a zsellérek, szolgák és szolgálók aránya is meghaladta a 10%-ot. Az egyes kerületek társadalma jórészt a korábbi sajátosságokat mutatja, sok helyen pedig az 1825-ös összeírás egyes meglepő adatait igazolja. A Kiskunságban az irredemptusok és zsellérek együttes száma meghaladta a redemptusokét, míg a Nagykunságban és a Jászságban a kerületi átlag jellemző. Lacháza és Majsa mellett főként Félegyháza adatai érdekesek, itt az irredemptusok és zsellérek száma már külön-külön is felülmúlta a redemptusokét. A kiskun településekhez hasonlóan 50% alatti a redemptusok aránya a Jász Kerületben Felsőszentgyörgyön, a Nagykun Kerületben pedig Kunszentmártonban. Vizsgálódásaink végpontjaként az 1842/43. évi populáris corneriptió (kerületi népességösszeírás) adatait vettük fel, mely alapvetően három nagy országos kategóriában vette számba a népességet. Az elsőbe a tisztségviselőket és honoráciorokat, a másodikba a kézműveseket és a polgárokat (birtokosokat), míg a harmadikba a házas és hazátlan zselléreket (irredemptusok, zsellérek) sorolták. 84
