Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

birtoktalanok aránya a törvényhatóság egészét, s az egyes kerületeket tekintve is nagyjából 25% körüli volt, a Jászságban ennél valamivel kevesebb, a két kun részen némileg több. A településeknél azonban számos sajátosság is megfigyelhető. így több apró jász faluban (Felsőszentgyörgy, Fényszaru) igen alacsony volt az irredemptusok aránya, s ugyanez jellemzett több kisebb kiskun települést (Fülöpszállás, Kunszentmiklós), valamint a Nagykunságban Karcagot is. Ugyanakkor az átlagosnál nagyobb volt e mutató Árokszálláson, Kisújszálláson, Kunhegyesen, Kunszentmártonban, a legfeltűnőbb mértékben pedig Félegyházán. Az 1766-os összeírás már 6263 redemptussal, 2666 irredemptussal, valamint új kategóriaként 145 cigánnyal és 115 szegénnyel számolt a Kerületekben. A növekedés főképp a nem redemptus rétegeknél szembetűnő, kik alig hat év elteltével az összeírtaknak már több mint 30%-át alkották. Az egyes kerületeknél ezek az adatok némiképp eltértek. A Jászságnál a nem redemptusok aránya 30% alatt maradt, viszont a nagykun átlag (csaknem 32%) a kerületit minimálisan, míg a kiskunsági (közel 37%) már jelentősebben túlhaladta. A nem redemptus adózók tájegységenkénti átlagát némiképp felülmúlta Árokszállás (34%), Kunhegyes (44%), Kunszentmárton (48%) és Majsa (45%), sőt Félegyházán (51%) már ezek kerültek többségbe a birtokosokkal szemben. Az irredemptusok számának növekedése hat év alatt csaknem elérte az 50%-ot, míg a redemptusságnál ez alig 10% volt, s ez is nagyjából egységes a kerületek, sőt az egyes települések között. (Kivételként csak Dorozsma és Kunszentmiklós említhetők, hol a birtokos réteg több mint 20%-kal nőtt.) Ez a folyamat jórészt magyarázható külső beköltözésekkel, ám az elszegényedő redemptusok külön kategóriaként való feltüntetése már a társadalmi-vagyoni polarizálódásra is utal. A változások a három kerületet nem egyformán érintették. A Jászságban volt a legszerényebb az irredemptusság növekedése 1760-hoz képest, nem érte el a 20%-ot. A községsoros adatokat vizsgálva is ez az alapvető tendencia, egyedül két kisebb településen, Fényszarun és Dósán duplázódott meg az amúgy is csekély számú földnélküli réteg. Jelentősebb volt a növekedésük a Nagykunságban, mintegy 60% körüli. A települések között itt már számottevőbb eltéréseket voltak. Amíg Karcag, Madaras és Kunhegyes irredemptus népessége lényegében megduplázódott, addig a másik három településen a növekedés a jászságihoz hasonlítható. A Kiskunságban volt a legjelentősebb a nem redemptusok elemek számának növekedése, mely mintegy 80%-ot tett ki. A községsoros adatok itt is nagy szóródást mutatnak. Messze a kerületi átlag alatti a növekedés Halason, Fülöpszálláson és Lacházán, s részint még Szabadszálláson is, viszont 100% feletti Dorozsmán, Majsán és Kunszentmiklóson. A //. József-féle népszámlálás adatai a jelek szerint sok esetben a lakosság telítődésének (a nagy bevándorlások lassú leállásának) pillanatát ragadták meg, amikor már jelentősebb kiköltözési törekvések is megfigyelhetők. E felvétel a kerületi lakosokat négy kategóriában írta össze. A tisztviselők és a papok mellett önálló csoportba kerültek a nemesek, polgárok és a zsellérek. Az 1772-től 82