Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

eszményítéssel írták le: "... a községi házak előtti téren fölüttetett a zászló, mellette elegendő bor, zene, az elöljárók buzdító beszédeket olvastak a fiatalsághoz".

258 A "serkentő beszédek, s az ital ingyen osztása" ellenére azonban 1841-ben a Kiskunságban már problémák voltak a toborzással. A katonaállítás költségeit a közösségek viselték. 1841-ben Kunszentmiklós kérte ennek a közfelkelési pénztárból való megtérítését. Ezt a kerületi közgyűlés végül azzal utasította el, hogy ebbe csak a redemptusok adóznak, s így az újoncállítás egyedül az ő költségük lenne.

259 A jászkunok kiváltságaik aránylag széles köre ellenére sem mentesültek a katonai beszállásolás, ellátás és fuvarozás (orális és equilis portio, vectura, forspont) nyomasztó terhei alól. Némi könnyítést csak a kerületi nemesek élveztek, kik 1803-tól — ha akarták és tudták — ezt a szolgáltatást készpénzzel is megválthatták. A XVIII. században a birodalmi haderő gyalogos és lovas alakulatai egyaránt szállásoltak a Jászkunságban. E terhek különösen a napóleoni háborúk idején váltak rendkívül súlyossá, minthogy a hadszíntér gyakran túlságosan is közel került az országhatárokhoz. A Jászság és a katonai kormányzat között 1799-től a Szuvorov által Itáliába vezetett, majd 1805-ben a Napóleon által Austerlitznél szétvert, hazatérő orosz haderő csapattesteinek átvonulása nyomán keletkezett költségek megtérítése miatt indult több évtizedes perlekedés. 1815 után a Jászkunság a szállásoló katonaságból rendszerint 3—5 lovasszázadot tartott el. A legénység és a lóállomány élelmének biztosítása mellett különösen nagy tehertételt jelentett a fában szegény vidéken a tüzelőanyag előteremtése. További problémákkal járt, hogy a katonai élelmezés a csapatoknak kiadott termékeket jóval a piaci ár alatt térítette meg, ami évente tekintélyes veszteségeket (deperdita) okozott a településeknek. 1768—1835 között a Kerületek veszteségei 2111600 forintot tettek ki. A XVIII. század második felének nyugalmas időszakában ezek átlagosan pár ezer forintra rúgtak, ám az 1787/91 közötti háborús évek 318000 forintba kerültek, s az 1800—1810 közötti "békeévek" is 20000—60000, míg a háborúsak nemritkán 100000—200000 forintos veszteségeket jelentettek. Utóbb békeidőben is 20000—50000 forintra rúgtak a deperditák.

260 1822/23-ban például a Jászkun Kerület éves vesztesége 43630 forint 38 krajcárt tett ki, amiből a Jász Kerületre 16537, a Nagykun Kerületre 5237, a Kiskun Kerületre pedig 21756 forint esett. Tíz évvel később a kerületi közpénztár a deperditák megtérítésére az 59982 forintos évi kiadásából 29919 forintot fizetett ki. Ez az összeg 1839/40-ben 8723, majd 1842/43-ban 13464 forintot tett ki.

261 A számok a vizsgált időszak végén csökkenő veszteségeket mutatnak, ám ezek az adatok nem mindenben a valós helyzetet ábrázolják. Jellemző például, hogy 1841 februárja és áprilisa között a 258 "Pesti Hírlap", 1841. márc. 27. 259 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1841. aug. 9. 493. 1645. sz. 260 Papp I., 1994. 336—337. 261 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1823. febr. 25. 79—80. 298. sz.; Palugyay I., 1854. 100. 54