Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

gazda birtokáért 200 forintot, az egész belső portára pedig 12 forintot fizetett. Ezzel azonban a váitságösszegnek csak háromnegyedét tudták előteremteni. Végül 1753-ban a redempció lezárulásakor közel 1000 forintot a tanácsi kasszákból voltak kénytelenek a földváltásba befizetni.

208 A helyi redempció további sajátosságává vált, hogy a település 1753-ban Csólyos, majd 1758-ban Galambos pusztákat vásárolta meg, összesen 11000 forintért. A váltságösszeg így mintegy harmadával növekedett, s alighanem ennek tudható be, hogy az 1764-es Liber Fundi a sessiókat már nem 200 forinttal, hanem 304 forint 72 dénárral számolta, s 140 kat. hold területtel.

209 Félegyházán a redempciótól 1764-ig terjedő időszakra jellemző volt a nagy népmozgás, így a redimálók száma és a váltandó birtok kezdetben évenként számottevően változott. Az 1745-ben összeírt 218 családból 1764-ig 74 ment el a településről, 14 fó birtokosból zsellérré vált, míg 22 zsellérből birtokossá. Az 1765/66-ban említett 314 birtokos közül 112 még 1744-ben jött (eredetileg 18 volt közülük zsellér), míg 1745-ben 18 fő érkezett (közöttük 1 volt zsellér). A 201 irredemptus közül 15 jött 1744-ben, s közülük 1 volt még ekkor zsellér.

210 1765 körül a birtokosok megoszlása hozzávetőlegesen az alábbi képet mutatta: 25 forint alatt 2, 25—50-ig 30, 50—75-ig 95, 100—125-ig 21, 125—150-ig 7, 150—175-ig 53, 175—200-ig 13, 200—225-ig 3, 225—250-ig 16, 250—275-ig 6, 275—300-ig 4, 300—325-ig 11, 325—350-ig 2, 350—375-ig 6, 375—400-ig 1, míg efölött 6 személy váltott földet. A legvagyonosabb helybeli ekkor Tarjáni János volt 622 forintos földdel, őt Páli Jakab maradékai 552 forintossal követték. Jelentős birtoka volt még Fekete Jánosnak (519 forint), Ficsor Pálnak (507 forint), Mihálovics Mártonnak (460 forint) és Török Ferencnek (431 forint).

211 E személyek 1745 körül jórészt egész helyesként lettek összeírva. Halason a lánc föld 2400 négyszögölet, a zsák föld pedig 1200-at tett ki. A szőlőnél a borozdaszám volt a meghatározó, de ennek hossza gyakorta változott. A helyi megváltakozás lényeges sajátossága volt, hogy a nádasokat a lakosok között kezdetben nem osztották ki.

212 A redempciós váltságot itt a hadiadó alapján vetették ki, egy adóforintra 11 forint redempciót számoltak.

213 1746-ban 328-an vállaltak földváltást, ám közülük 33 fő végül mégsem fizetett. Utólagosan — 1763-ig terjedően — a várostól 55 fő nyert redemptusi jusst, 1775-ben pedig még 43 katolikus. Különleges érdemekért ez utóbbi alkalommal 6-an kaptak földet. Nagy Szeder István összesítése alapján 12-en 0—25, 67-en 25—50, 53-an 50—75, 39-en 75—100, 39-en 100—125, 36-an 125—150, 19-en 150—175, 22-en 175—200, 16-an 200—215, 13-an 225—250, 11-en 250—275, 10-en 275—300, 2-en 300—325, 2-en 325—350 forint között redimáltak. 350 208 Szerelemhegyi T., 1882. 115—116. és 119—120. 209 Bánkiné Molnár E., 1992. 36.; BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, Liber Fundi 1772. 210 Bánkiné Molnár E., 1992. 40—41. 211 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, Liber Fundi 1772. 212 Gyárfás I., 1880. 683. 213 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. ir. A., Fasc. 3., No. 17. 45