Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

nagyságú tőkét mozgattak meg. Maga Almásy főkapitány 1748 nyarán azt írta a nádornak, hogy a jászkunok "az sok adósságokk csak felét fizették ki."

150 A kölcsönügyletek kapcsán még egy dologra fel kell hívnunk a figyelmet. Feltűnő, hogy a kerületi lakosság kezdeti ellenkezése ellenére milyen sok főnemes, országos főtisztviselő, nemes és polgár volt hajlandó jelentős összegek hitelezésére. Számosan több település megváltakozásába is "besegítettek". További vizsgálatokat igényel, hogy ezek miféle garanciákat láttak ezekben az üzletekben, s milyen szemlélet, motiváció állította őket a még tisztázatlan jogállapotú jászkunok mellé amellett, hogy a hitelezés nem volt veszteséges vállalkozás. Ш.З. A redempció eredményei Az alábbiakban — témánk, s ezen belül is elsődlegesen birtokviszonyok szempontjából — megkíséreltük összefoglalni a jászkun a redempció főbb községsoros adatait. Ahol erre lehetőségünk volt, utaltunk a birtokosok számának változására is a redempció kezdeti és a befejező időszakaiban. Berenyhen a redempció alapegysége a kötél föld volt, aminek árát 37 forint 50 dénárban szabták meg.

151 Egy kötélhez 16 hold szántó és 1000 négyszögöl kaszáló tartozott. Gyárfás István szerint négy kötél tett ki egy sessiót, míg a pózna 2 1/2 öllel, az erdőmérésnél használt lánc pedig 500 négyszögöllel egyezett.

152 A maximálisan váltott kötélszám 5 volt, de mivel a szántókat két nyomásban használták, ezt mindkettőben kiosztották. Ehhez járult még a kertföld, mit — lehetőleg a szántók arányában — kötéllel mértek ki. Ennek ára a birtokéval egyezett. Ezt a rendszert azonban bonyolította, hogy a két vető, valamint a kerthely kötélszámai sokszor mégsem egyeztek egymással, sőt volt olyan személy, akinek csak az egyik vetőn volt szántója, vagy épp nem volt kertföldje. A másik probléma az volt, hogy a kiosztott birtokok — az első vetőn 760 3/4, a másodikon 726 3/4, a kerthelynél pedig 672 1/2 kötél — ára mintegy 10000 forinttal alatta maradt a váltságösszegnek, ami miatt a különbözetet is ki kellett vetni különböző erekre, rétekre. így aztán a szántók után ugyancsak két szakasztásban kiadott rétek is különbözhettek egymástól. Ezért a 451 forinttal legnagyobb birtokot váltó Sipos Pálnak az első vetőre 5, a másodikra 4 kötélre eső szántó (azaz 4 1/2 kötél), 4 1/2 kötél kertföld, valamint kétszer 4 1/2 kötél 150 OL N 11 Archívum Palatinale. Pal. Com. Joannes Pálffy. 1748. Lad. 24., Fase. 2., No. 55. (17. csomó.) 151 SZML Jászberény, "A Föld Kiváltásának Könyve 1745—1785". Ugyanakkor Gyárfás István szerint ez 40 forint volt. Gyárfás L, 1880. 681. 152 Gyárfás I., 1880. 681. 37