Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

a jákóhalmi tanács határozatban mondta ki, hogy a redempcióba még adós személyek marháit eladás végett az alsó pusztára lehajtsák. Megállapították továbbá, hogy az öt év óta történt földeladások közül sokat nem adminisztráltak a község elöljáróságánál, s így azok a jegyzőkönyvekbe sem kerültek be. Ezt a rossz szokást későbbiekre nézve ismételten megtiltották.

84 1750. május 2-án a herényi közgyűlésen leszámolták a Bécsbe felvitt redempciós költségeket a Kerületek. Az összesítés szerint addig 521566 forintot fizettek ki, ennek csaknem négyötödét báró Palmnak, Argillarnak és Toussainet-nek, tőkepénz és kamat fejében.

85 A kimutatásokból kitűnt, hogy a Jászság települései 1746 végéig már csaknem teljesen kifizették a területükre eső 227750 forintot.

86 Ladány és Jákóhalma utolsó részleteiket — 741 és 1947 forintot — 1747 júniusában rótták le, ezt követően már csak Felsőszentgyörgynek maradt 642 forint tartozása. Nem volt ennyire jó a helyzet a Kiskunságban. A kirótt 186650 forint váltságot jórészt 1748 végéig lefizették ugyan a kiskunok, de még 1750-re is 21364 forintnyi tartozásuk maradt. Halas 9589, Szabadszállás 2678, Lacháza 2275, Félegyháza 4018, Majsa pedig 2802 forinttal maradt adós. Nagyjából a kiskunságihoz hasonló képet mutatott a Nagykunság is. A helybeliek a rájuk eső 155000 forint zömét 1747/48-ra ugyancsak kifizették, de még így is maradt 25827 forint kifizetetlen redempció. Karcag 15814, Madaras 3484, Kisújszállás 790, Túrkeve pedig 5734 forinttal volt még hátralékban.

87 A kifizetetlen kerületi redempció teljes összege így 1750 nyarán még megközelítette az 50000 forintot. Az összesítések nyomán 1750-re kitűnt, hogy a fizetésből sokan — köztük módosabbak is — kivonták magukat. 1752-ben a nagykunok panaszkodtak, miszerint "nagy botránkozásukra vagyon az, hogy némely Nagy Kun Helységekben sokan a lakosok közül, ámbár szántó és kaszálló földeket nem váltottak és váltani nem is igen iparkodnak, némelyek pedig ha váltottak is, csak eöt vagy 6 frt áru földet szerzettének, mindazonáltal bízván ahhoz, hogy repartitio alkalmatosságával a házokra és káposztás földjökre háramlóit egynéhány márjásokat befizették, a pascumot marhájokkal, magok pedig a vizes réteket nádvágással, halászattal és csikászással, a redemptusoknak nagy károkkal és praejudiciumokkal ingyen kívánván élni, máris szabad passzusokat merészelnek kérni, nevetvén azokat, akik a redemptióhoz magokat extennálták, akarván ezért az ilyetén dologbul könnyen következhető akárminémű gonosz consekventiák idejében megelőzni, kérjük ... a fent említett személyek iránt oly rendelést kegyesen intézni, hogy a redemptusok a legkisebb dologban is ne 84 SZML Jászjákóhalma, tan. jkv. 1750. jan. 1. 52. 85 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1750. máj. 2. 181-187.; Hild V., é.n. VIII. köt. 99-108. 86 A kerületi közösségek közül elsőként Apáti fizette ki a váltságösszeget. Kelé J., 1904. 162-156. 87 OL N 11 Archívum Palatinale. Pal. Com. Joannes Pálffy. 1750. Lad. 24., Fase. 1., No. 14. (17. csomó.); PML Kiskunlacháza, tan. ir. 1748. Capsa K., Fasc. 3., No. 2.; SZML Túrkeve, Redempciós és földosztási iratok, sz.n. 23