Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)
a városé lesz. A szőlőkből a földet nem váltó helybeliek kilencedet, míg a külső hatóságokból valók heteddézsmát adtak. Az állatállománynál minden 1/16-od sessió föld után 2-2 marha volt adómentes (csak porcióra vették föl), csakúgy mint a kezes jószágnál. Minden marha után 40 dénárt vettek be, s 20 juh (egyenként 2-2 dénárral) tett ki egy marhaszámot. 67 A kerületi közgyűlés 1746 decemberében kimondta, hogy eztán a redemptusoknak mindenféle haszonbérletekben állandó elsőbbségük lesz a birtoktalanok előtt.™ Almásy főkapitány a nádorhoz írott 1746. november 23-i levelében a redempció fizetésével kapcsolatban csak a jászokat dicsérte, míg a kiskunokat élesen bírálta. "... az Jászok már mind le fizették az redemptionalis summát a Praediumokért (ti. pusztákért), mert kölcsön nagyobb részül fel vették. Az kis kunok száz ezernél többel adóssak, s nem fizetnek, holott potensebbek (ti. tehetősebbek), úgy is az quantumok inmedietassanál többet fizetnek az Jászok, holott 11 falukbul áll, az kis kunok qualitassát fizették, holott 8 faluból valók bírnak többet 25 Praediumnál, marhái, ménessei rajtok, az Jászok mind magok Terrenumján, mind kis kun határ felé csak 9 vagyon az is peres, villongani kell érte ... csak a kunokat méltóztassék megijeszteni Exclcd., hogy az Praediumokat azokk agyak, kik redempcionalis pénzt le teszik érette ..." Végezetül megjegyezte, hogy a redempció elleni fellépések továbbra is gyakoriak. "Securitast kell tenni, mert közöttök a szikra el nem aluszik." 69 Az év végén Almásy nádori megintést kért a kiskunokra, mivel "újra kezdték a lármát", noha a "Kiskunság negyedanyi adót sem fizet, mint a Jászok, s mégis adósok." Amíg a jászok ekkorra a pusztáik váltságát már teljesen kifizették, addig a kiskunok a sajátjaik árának negyedét sem tették le. 70 Apátin 1747 nyarán a redempciós befizetések gyorsítására kimondták, hogy a lakosok "a mennyi pénzt meg fűzetett, annyi földet meg szánthatnak". Rögzítették továbbá, hogy aki a hátralékát "Tavaszi Szántásig nem adgya ... földe másnak dézma alá ki adatik". 71 1747. július 22-én a berényi tanács kimondta, hogy a redempció kifizetésével szándékosan késlekedő lakosokon a felvett kölcsönök fejében beszedendő éves kamat (interes) a törvényesen megengedhető 6 helyett 10%-kal hajtasson be. 72 Madarason 1747 őszén a földek felosztásáról határoztak. Megállapították, hogy az "osztás az Szerint menjen végben, úgy hogy ki-ki az maga Redemptiójában az mennyi forintokat fizetett, mindennek annyi lépés földe lészen". 73 1748 elején Berényben megállapították, hogy a redempciós kölcsönök kamatai csaknem elérik a tőkepénzek összegét. Emiatt javasolták, hogy 67 SZML Jászapáti, tan. ir. 1746. (Acta Annarum) sz.n. 68 Illéssy J., 1896. 69 OL N 11 Archívum Palatinale. Pal. Com. Joannes Pálfry. 1746. Lad. 24., Fase. 2., No. 21. (17. csomó.) 70 OL N 11 Archívum Palatinale. Pal. Com. Joannes Pálffy. 1746. Lad. 24., Fase. 2., No. 26. (17. csomó.) 71 SZML Jászapáti, tan. jkv. 1747. Jul. 30. 31. 2. sz. 72 SZML Jászberény, tan. jkv. 1747. júl. 22. 28. 1. sz. 73 SZML Kunmadaras, tan. jkv. 1747. nov. 9. 23. 26