Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

III. A REDEMPCIO A jászkun társadalom 1745—1848 közötti fejlődéstörténetének alapját a megváltakozás eseményei, az ehhez kapcsolódó, fokozatosan kialakuló jogi szabdiyozác, valamint a birtokviszonyok körvonalazódása képezi. Ezért röviden ki kell térünk a jászkun redempció egyes fontosabb jellemzőire, lényeges következményekkel járó eseménytörténeti adataira is. Tesszük ezt azzal a megjegyzéssel, hogy témánk jellegéből fakadóan, de terjedelmi okok miatt sem törekedhetünk a megváltakozás történetének részletes, teljes igényű feldolgozására. III. 1. A redempció lefolyása A jászkun redempció előtörténete Kelé József század eleji, s főként Kiss József közelmúltban megjelent történeti kutatásai nyomán immár jól feltárt.

46 Ennek közvetlen előzményeként azok a tárgyalások említhetők meg, amelyek 1744 novemberétől kezdődően a jászkun küldöttek, valamint az országos és birodalmi kormányszervek között folytak, s ahol a megváltakozás feltételeit végül meghatározták. Tudjuk, hogy a redempciót Mária Terézia oklevelének május 6-i végleges kiadását követően Berényben 1745. július 11-13-án hirdették ki ünnepélyes körülmények között.

47 A hangulatot azonban rontották a megváltakozás roppant terhei — az 580000 forint kifizetése, s az 1000 lovaskatona kiállítása —, melyek a lakosok nyílt elégedetlenségét váltották ki. Ezek ellen korábban a Jászságban (és a Kiskunságban) több település is fellépett, sőt Árokszálláson és Fényszarun "néhány népbolondító csaknem nyílt lázadásra tüzelte a tömeget". 46 Kelé J., 1904.; Kiss J., 1992. 47 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1745. júl. 11-15. 1. 48 Illéssy J., 1900/b. 247-249.; "Jászberény és Vidéke", 1904. dec. 11. 22