Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

megy, ... a Distriktualis Magistratus birtokos tagjai, doktorai, chirurgussai, ingenieurjei, inspectoral, bábái, mezei birtokosai, hadnagyai, iurisdictionalis házaknál levők, városnál levők, s a 25 helyek nótáriusai, cancellistái ... óriási összegeket tesznek ki ... hozzá kell venni a tisztek özvegyeit, árváit ... sokszor harmadíziglen, 60—70 esztendeig ... ezek adómentesek lévén másoknál tehetősebbek lesznek, s az általuk vett földek a contributionális fundusból (a hadiadó fizetésével terhelt javakból) azonnal kihúzatnak, ... a fundus contributionális fogy, a teher pedig növekszik". Megemlítették azt is, hogy a "Jászság és a Kunság portái állandóan növekedtek, a porciófizetés ezüstben követeltetik, ... a pákai és mérgesi puszták (melyek a Kerületek osztatlan birtokát képezték) adó nélkül vannak". Ezzel szemben a "szabadosok boltokat nyitnak, malmokat is építenek ... a közönségi javakra az adó ezüstben vettetik ki, míg az árendálás bankóban szedetik ... a szabadság adogatása már annyira ment, hogy a honorarius tisztek is olykor az adó alól felszabadíttatnak ... holott ... külső területek nemeseinél és városainál nem szokás ez". A folyamodók végül kérték, hogy a nádori porták számának meghatározását, felosztását, s az ehhez kapcsolódó ügyeket ne a jászkun tisztviselők, hanem más törvényhatóságokból származó, "külső" lakosok intézzék.

1323 A folyamodványt átadó küldöttség tagjaivá Tasi István halasi szenátort, valamint Virág Pál szentmiklósi tanácstagot választották meg. Ezek előbb Somogyi Antal nádori főkapitányt keresték fel, aki jóváhagyta eljárásukat. Utána Pozsonyba mentek, ahol november 21-én József főherceg elé járulhattak. A nádor a folyamodvány átvétele után kijelentette, hogy kérésük a befejezés előtt álló országgyűlésen már nem kerül tárgyalásra. Tasiék ezt követően a Kerületek diétái követeit is felkeresték. Kálmán Sándor ugyan elismerte kérésük jogosságát, Mihálkovits József azonban felrótta nekik, hogy nem a megfelelő eljárási utat követték, s ezt a közgyűlés aligha fogadja majd örömmel. A kerületi közgyűlés a november 23-án kelt követi tudósítás nyomán december 2-án foglalkozott a kiskun küldöttség pozsonyi útjával. A folyamodást "haszontalan, költségeket maga után vonó lépés "-nek értelmezték, mely "homályt vet az egészre", s a "részekre osztott egész igen alá sülyed az itélő publicumok vélekedésében". A közgyűlés véleménye szerint a kiskun közösségek jobban tették volna, ha "inkább a köz jövedelmek nyilvántartásával segédkeznének", mintsem a Jászkun Kerület "polgári alkotmányának, jó Hírével Dicsekedő Hazájok le alacsonyítására intézett illy lépésekkel ... köz hivatalokat viselő tisztviselők ellen az ország színe elé vitt törekvésekkel, hol ... semmi jót nem árasztanak, a Kerületekre pedig csak az ellenséges indulatokat gerjesztik". 32 A kerületi közgyűlés a tudósítást követően elhatározta az "alkotmányt gyengítő" szervezkedés keletkezésének kivizsgálását, s a kiskun tisztviselőknek, illetve Péter Zsigmond kiskun kapitánynak a helyi mozgolódások "szorosabb" 1323 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1836. 4. fasc. 504. sz.; Bánkiné Molnár E., 1986. 118—119. 1324 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1835. 4. fasc. 2249. sz. 212