Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

A vallási kérdések birtokjogi vonatkozásai különösen a tagosítások nyomán éleződtek ki ismét, mivel a redempciót követő erőszakos földosztások a kialakult határhasználati rendet is megbolygatták. Halason az 1775-től kiadott katolikus földek iránti panaszok állandóak voltak, s csak az 179l-es tagosításszerű földosztás során sikerült azokat orvosolni.

1283 Cseh János kacagi plébános 1846-tól több éven át folyamatosan sérelmezte, hogy a tagosítás során a plébániai földeket 2 tagban hagyták, s közelebb sem hozták a városhoz, szemben a református egyház földjeivel. A problémát az okozta, hogy a tagosítást az ún. "belső osztály" földjeire mondták ki, míg a katolikus földek már nem ide tartoztak. A kellemetlen, s megoldhatatlan kérdésre állítólag a liberális Illéssy János nagykun kapitány is csak azt válaszolta, hogy földet a temetőben válogasson magának a plébános, ne a karcagi határban.

1284 1854-ben a kunhegyesi plébános is panaszolta, hogy őt és híveit a tagosítást eldöntő birtokos gyűlésre nem hívták, velük a hirdetések nem tudatnak. Sérelmezték még, hogy a református egyháznak szőlő- és pótló földeket osztottak, amiből ők nem kaptak, s a benefíciumok esetében is hasonló a helyzet.

1285 A homogén református települések katolikusokkal való hígítása az eltérő szokások nyomán utóbb sajátos igazgatási problémákat is eredményezett. Karcagról 1818-ban a katolikus tanító fordult panasszal a Kerületekhez. Jelezte, hogy az 1816-os kerületi rendeletet, mely a tanítói fizetések kétszeresére emelését mondta ki, itt nem tartják be. A város válaszában utalt arra, hogy annak idején nem volt hajlandó a jus patronatus jogát — s az abból fakadó költségek viselését — a helyi katolikusokra elfogadni, s 1770-ben is csak kényszer hatására adta meg a plébános és a tanító díjazását, mit a katolikus települések mintájára a közkasszákból fizettek. Mivel azoban a református tanítók kizárólag a lakosoktól kapták az illetményüket, s nem a várostól, a katolikus tanítónak még az 1770-es díj sem járna, nem hogy az emelt összeg. Végül a fizetést nem emelték fel.

1286 A patronátusi jogot Halas városa sem fogadta el, s követelte, hogy az egyenlőség miatt a református egyház költségeit is a közkasszákból fizessék. így itt a katolikus kegyuraságot 1821-től maga a katolikus egyház kapta meg.

1287 Minthogy a református helyekre erővel betelepített katolikusok döntően csak a helyi társadalom alsóbb rétegeibe tudtak beilleszkedni vallási problémák gyakorta társadalmi, jogi vitákba csaptak át. 1803-ban pl. a halasi katolikusok 1281 SZML Kunhegyes, tan. jkv. 1833. mára 10. 36. 88. sz. 1282 Feltűnő ugyanakkor, hogy Halason ezeknek az ellentéteknek nincsenek ennyire szélsőséges nyomai. Itt a katolikusok számára történő tőkefóldek osztásába is gyorsan belementek, noha Papp László erős vallási ellentétről ír. Papp L., 1941. 12. Utóbb csak az okozott botrányt, hogy 1798-ban a főbíró a katolikusok két éven belüli kiüldözését ígérte, ám feltehetően "borgőzös állapotban. 1283 Nagy Szeder I., 1926. I. köt. 13. 1284 SZML Jk. Ker., Főnöki ír. 1849. 723. sz. 1285 SZML Kunhegyes, tan. jkv. 1854. mára 25. 1286 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1818. 4. fása 2044. sz. 1287 Nagy Szeder I., 1926. I. köt. 18. 204