Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

meghatározásakor kimondták, hogy "ha Gazda lészen fél Köteles 50 pénzre, egy köteles egy for. 2 köteles 2-re, 3 3-ra, 4 4-re, ha pedig a Szolga vét 25 páltzákra engedelem nélkül fog büntettetni".

1207 Megfigyelhető, hogy a redemptusokat inkább — anyagi okokból is — pénzfizetéssel, vagy áristommal sújtották, míg az irredemptusoknál inkább a megszégyenítőbb pálca vagy kivezettetés volt a jellemző. 1819-ben Ócsai János szabadszállási béres a kocsmában a gazdákat és a helyi tanácsot szidta, majd az őt figyelmeztető kecskeméti kocsmárosnénak a fejéhez vágta a borosflaskát, az ingét pedig letépte. Mivel később még egy lakost megvert, 12 forint kár megtérítése mellett a helységből való azonnali kivezettetésre ítélték. Tekintettel "beteges" állapotára, a testi fenyítéstől megmenekült. A redemptus gazdák méltóságának, tekintélyének megtartására mindenkor gondosan ügyeltek. Kunszentmártonban 1759-ben egy lopásért 50 pálcára itélt irredemptus esetében határozatban közölték, hogy az eset ismétlődése esetén a "Helységünkből gyalázatosan kivezettessen".

1209 Itt 1761-ben határozatot hoztak, hogy a bíró parancsára meg nem jelenők közül az irredemptusok 25 pálcára, a redemptusok 1 forintra büntetendők.

1210 Karcagon az őszi vetésben történő legeltetés miatt a redemptusokat 4 forintra, a cselédeket pedig 25 pálcára büntették.

1211 Alsószentgyörgy a faluban, illetve a mezőn pipázók, tüzelők büntetését 1762-ben a redemptusoknál 12 forintban, szolga esetén pedig megcsapatásban jelölte meg. Hasonló büntetés járt a búzában szabadon legelő állatok gazdáinak is.

1212 Olykor azonban a pénzbírság kivetése is aránytalan volt. Jól mutatják ezt a pipások büntetései, melynek kivetését a tűzveszély indokolta. 1764-ben a kerületi határozatok szerint a tanácsbeli 2, a lakos 1 forint büntetést fizetett, míg a szolga 12 pálcát kapott.

1213 Lacházán 1765-ben a pipások közül a redemptusokat 15, az irredemptusokat pedig 24 karjcár évi fizetésére kötelezték.

1214 1766-tól mindhárom kategória egyaránt 1—1 máriást fizetett.

1215 Sajátos elkülönítések figyelhetők meg egyes díjak fizetésekor is. A kő vágatási ára Majsán a XVIII. században az irredemptusoknak ölenként 1 forinttal drágább volt, mint a redemptusoknak.

1216 Ladányon 1766-ban a pálinka iccénkénti árát szabták meg eltérően.

1217 Tudatosan törekedtek a ruházkodás státusjelző szerepének megőrzésére. A Kerületekben részletesen szabályozták az alsóbb társadalmi rétegek ruházkodási lehetőségeit. így tilos volt a rövid ing, a széles nyakravaló, a sarkantyús csizma, a gyolcs ing, míg a nőknél (szolgálóknál) a redemptus asszonyokra jellemző 1207 SZML Jászberény, tan. jkv. 1754. szept. 15. 196. 1208 BKML Szabadszállás, tan. jkv. 1819. aug. 29. 47. 193. sz. 1209 Dósa J,—Szabó E., 1936. 64. 1210 Dósa J.—Szabó E., 1936. 65. 1211 BellonT., 1973. 68. 1212 SZML Alsószentgyörgy, tan. jkv. 1762. júl. 18. 184. 4. sz. 1213 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1764. 293. 1214 Gyárfás I., 1883. 43. 1215 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1766. dec. 19. 162. 1216 Csík A.—Kozma H.—Takács A., 1981. 40. 1217 SZML Jászladány, Mutató (1745—1802). 194