Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

Nagykunság Heveshez, míg a Kiskunságnak Pest megyéhez történő csatolása — nyomán a korábbi székek szerinti elkülönülés lassan érvényét vesztette, s ezt a XVII. századra fokozatosan kezdte felváltani a jászokra, nagykunokra és kiskunokra történő hivatkozás. Az 1608-as, majd az 1630-as törvények a nádor által kinevezett közös jász és kun főtisztviselő (idővel jászkun, vagy nádori főkapitány) kinevezéséről intézkedtek.

34 Bizonyíthatóan 1620-tól indult meg a magyar királyi adminisztráció részéről a jászok és kunok jogállásának fokozatos azonosítása, mely folyamat végül I. Lipót 1668. évi kiváltságlevelében teljesedett ki. Ebben a Habsburg uralkodó több, eredetileg csak a jászokra vonatkozó oklevelet erősített meg, melyek érvényességét a kunokra is kiterjesztette. Másfél évtizeddel később jászkun kapitányról, majd pár év múlva jászkun alkapitányról történik említés, kik a jászok és kunok (a szóhasználatban lassan jászkunok) közös királyi tisztségviselői voltak.

35 1682-től függetlenedett a jászkun adóztatás a környező megyéktől?

6 A török uralom a Jászkunságban is a lakosság tömeges elvándorlásával, a termelőerők felgyorsuló pusztulásával járt együtt. Erre utal a XVI. század közepétől a portaszámok fokozatos csökkenése is. Főként a Kiskunság szenvedett sokat, mivel már a kezdetektől a török hadak fő felvonulási útja mellett feküdt. Gyárfás István a Kiskunság és a Nagykunság elnevezéseket is az eltérő mértékű pusztulás nyomán kialakuló új állapotokkal magyarázta. A későbbiekben előbb a tizenötéves háború, majd a török elleni nagy felszabadító háború hadműveletei idéztek elő katasztrofális népességcsökkenést. A korabeli tudósítók szerint a Jászkunság mindkét háború végén szinte teljesen elnéptelenedett. Ez a tény rendkívül problematikussá és bizonytalanná teszi a XVI. század eleji jászok és kunok, valamint a XVII. század végén a Jászkunságban élő, illetve oda fokozatosan be-, esetleg visszatelepülő lakosság vérségi kapcsolatának kérdését. Bizonyos, hogy ez utóbbiak egy része a török előtti népesség leszármazottja volt, kik származásuk tudata mellett egykori kultúrájuk bizonyos töredékelemeit is megőrizték, sőt tovább is örökítették.

37 A felszabadító háború az egyes területeket időszakonként eltérő mértékben sújtotta. A legsúlyosabb károkat feltehetően a Nagykunság szenvedte, melyet 1697-ben a tatárok szinte teljesen elpusztítottak. A Kiskunságot főként az első háborús évek eseményei érintették. A viszonylag védett helyen fekvő Jászság pusztulásának mértéke volt a legkisebb, településhálózatát nem is érte maradandó károsodás. Jórészt ez magyarázza, hogy a XVIII. század első évtizedeiben a jászok (jászságiak) jelentős szerepet játszottak a másik két terület újranépesítésében. 34 Ember Gy., 1946. 579—580.; Bánkiné Molnár E., 1993. 12. 35 Szabó L., 1981. 134—135.; Kocsis Gy., 1993. 36 Iványi E., 1991. 279—289.; Bánkiné Molnár E., 1993. 12. 37 Fodor F., 1942. 157—178.; Bellon T., 1979. 26—33.; Tálasi I., 1977. 24—38. 38 Szabó L., 1982. 32.; Tálasi I., 1977. 48—51.; Bellon T., 1979. 47.; Kiss J., 1988. 302—345. 18