Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

IX.6.b Bormérés A bormérés a jelek szerint II. József koráig — részint tájegységtől, településtől, s szőlőtermeléstől függően — rendszerint csak közösségileg gyakorolt jog volt. Csatlakozott hozzá a pálinkamérés is, amely azonban leginkább közjövedelemként jelentkezett, egyéni jogként csak a XVIII. században említik. Dorozsmán 1762-ben a gazdáknak megtiltották a kurta kocsmákban történő bormérést, s az ezeket feljelentöknek az elkobzandó bor harmadát ígérték. Ugyanebben az évben letiltották a Szegedről, s nem a helyi kocsmából történő pálinkavételt is, mivel az a közjövedelmeket károsította.

1112 Ladányon 1766-ban a tanács kimondta, hogy irredemptusok házánál pálinkát és bort mérni nem szabad. Meghatározták — feltehetően mert a településen nem volt szőlő —, hogy a redemptus egy öreg icce pálinkáért 17 krajcárt, az irredemptus pedig 20-at fizessen, valamint hogy a bort akószámra hordó birtokos és birtoktalan mit adjon."

13 1778-ben Lacházán az árendátorokkal kapcsolatban megjegyezték, hogy a "Bor méretesben valakinek Szőleje vagyon és Redemptus ember, kinek kinek szabadsága lenne". Ugyanakkor a pálinkafőzést a redemptusoknak és irredemptusoknak egyaránt tiltották."

14 1785-ben a kerületi közgyűlés a redemptusoknak engedélyezte a törvényhatóságon belül termett boraik és pálinkájuk szabad mérését. Emellett meghagyták, hogy ezt a Kerületekbe csak az általuk bérelt földekről hozhatják be. Ugyanakkor az irredemptusok bormérését teljessséggel eltiltották."

15 II. József 1787-ben adományozta a jászkunoknak a saját házban folytatható fejenkénti bormérés szabadságát, előbb teljes évre, majd három hónapra mérsékelve. Rendszerint ez novemberre, decemberre és januárra terjedt ki, de voltak helyi eltérések is. Az egyes településeken a tanács és a lakosság döntött arról, hogy élni kívánnak-e ezzel, vagy továbbra is közhaszonvételként a községi jövedelmeket gyarapítják vele. (Abban mindenütt egyetértettek, hogy a szabad bormérés csak a birtokosokat illeti.) Az ügy jókora, elhúzódó vitákat váltott ki. Szabadszálláson még 1787-ben elfogadták a három havi szabad redemptus bormérést.

1

"

6 Alsószentgyörgyön a bormérés engedélyezését veszedelmesnek tartották, mivel itt nem volt szőlő. Ezért kérték a Kerületeket, hogy e jogot itt függesszék fel.

1

"

7 Kunszentmártonban 1790-ben az irredemptusoknak megtiltották a szabad bormérést.

1

"

8 Nagy ellentétek voltak e kérdés nyomán 1791-ben Fényszarun is."

19 Dorozsmán a birtokosok bormérését 1791-ben fogadták el, s 1797-ben is 1112 Győry J., 1937. 28—29. 1113 SZML Jászladány, Mutató ( 1745— 1802). 1114 PML Kiskunlacháza, tan. jkv. 1778/79. 36. 1115 Szilágyi M, 1995. 74—76. 1116 BKML Szabadszállás, tan. jkv. 1787. nov. 29. 197. 1117 SZML Jászalsószentgyörgy, tan. jkv. 1793. okt. 30. 26. 63. sz. 1118 Dósa J.—Szabó E., 1936. 65. 1119 SZML Jászfényszaru, tan. jkv. 1791. jún. 28. 424. 278. sz. 182