Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

A kaszálók osztásánál idővel mind gyakrabban vették figyelembe a királyi szolgálat végzésére való alkalmasságot, a megfelelő számú igásállat meglétét. így 1781-ben Kunszentmártonban a mesterszállási osztállyal kapcsolatban rögzítették, hogy a "fűben mind Redemptusok, mind Irredemptusoknak az osztály érdeméhez képpest tétessen".

794 1784-ben Kunhegyesen úgy határoztak, hogy a redemptusok után "ami telik" az irredemptusok is kapnak kaszálót, de csak azok, akiknek vonómarháik vannak. Akik viszont csak juhokkal rendelkeztek, "azoknak nem fog kaszálló adatni azon okbul, mivel vonó jószágaikat csak azért adták el, vagy nem tartanak, hogy a köz terhek viselésétől mentesek legyenek". 9 1779-ben Halason minden forintnyi váltság után 1 póznányi kaszálót osztottak ki.

796 Félegyházán 1786-ban a ferencszállási pusztával kapcsolatban kimondták, hogy mivel az a lakosok által váltatott meg, csak a redemptus lakosoknak van joga a nádhoz, s a kaszáló nyilasokhoz is.

79 Itt ekkoriban minden 1/4-ed rész váltásra 1 lánc kaszálót mértek ki.

798 1788-ban Kisújszálláson a Mirhó gát építésével megmaradt sásból a tanács minden lakosnak jutalomként 5 ölet, emellett a redemptusoknak 5 forint redempcióra 1 ölet, az irredemp- tusoknak minden vonómarhára 1 ölet, a gyalogszolgálatúaknak pedig összesen 8 ölet mértek ki. Az elkövetkező két-három évtizedben a szekérrel szolgálóknak 12—16, a gyalogszolgálatúaknak 5—10 ölet jutattak, s a kaszáló nyilasból min- den 3—5 forint redempcióra 1 ölet számítottak. Az osztásból kimaradt földet a redemptus harmadáért, míg az irredemptus feléért lekaszálhatta.

799 A tanácstagok helység szénájából való — indokolatlanul nagynak ítélt — részesedése gyakorta indulatokat gerjesztett, így volt ez az 1780-as években Kunhegyesen is.

800 1791-ben Ladányon a nem redemptus lakosoknak, s a juhászoknak is osztottak egy kevés kaszálót.

801 A következő évben a karcagi tanács úgy intézkedett, hogy minden lánc redempciós föld után két öl kaszálót osztanak ki (100 öl hosszúságban), a zálogos földek esetében pedig azt vették figyelembe, hogy a szablyapénzt ki fizeti. 1796-ban minden láncnyi váltott földre 4 öl széles, 100 öl hosszú kaszáló jutott.

802 Az 1794-es aszály során 2 öl széles nyilasokat osztottak, míg 1799-ben az árvíz miatt lánconként egy ölet. Hamarosan kiderült azonban, hogy e mércével mérve még a redemptusoknak sem jut kaszáló.

803 1795-ben Kunszentmártonban a "Nagy Ér"-t osztották fel "számra egyenlően mind Redemptus, mind Irredemptusok között, minthogy a Pascuumon fekszik azon ér, s ők is használják".

804 Két évvel később a város adósságai miatt a 794 SZML Kunszentmárton, tan. jkv. 1781. jún. 23. 142. 2. sz. 795 Szabó L., 1966. 31.; SZML Kunhegyes, tan. jkv. 1784. szept. 10? 397. 796 Nagy Szeder I., 1925. II. köt. 92. 797 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1786. dec. 9. 98. 1. sz. 798 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. ir. 1785. Lad. 2., Fase. 5., No. 7.; Uo. Fase. 3., No. 8. 799 Szabó L., 1994. 106—108. 800 Szabó L., 1966. 23. 801 SZML Jászladány, Mutató (1745—1802). 802 Bellon T., 1990. 176—177. 803 Bellon T., 1990. 183. 804 Dósa J.—Szabó E., 1936. 66. 153