Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

alkalommal 1 porcióra a 150 öles dűlőben 9 öl esett.) A jelek szerint az itteni árendálásban csak a redemptusok vettek részt.

710 Pillanatnyilag igen problémás a Jászság bérleteinek megállapítása. Ez főként a keleti településeken (Kisér, Apáti, Alsószentgyörgy, Ladány) volt jelentős. A rideg marhatartással való kapcsolata még nem feltárt, bár a redempciót követően még ez lehetett a meghatározó. Alsószentgyörgy például a szászberki pusztarészt árendálva minden — 12 juhhal egyező — marhaszámra 7 krajcárt fizetett, de 1764-ben és 1765-ben már 24 krajcár árenda esett 1 marhaszámra.

712 A XIX. századra viszont az itteni árendálás már sok esetben dohányossághoz, illetve a réti kaszálók biztosításához kapcsolódott. A meglévő adatok pillanatnyilag arra engednek következtetni, hogy az itteni árendálások kisebb redemptus szövetkezések formájában léteztek, amiből az irredemptusok kimaradtak. így 1808-ban az alsószentgyörgyiek a bérelt sülyi pusztarész árendáját az 56 sessióra, illetve ennek póznaszámaira osztották fel, s hasonló módszert követtek a következő években is. Jellemző, hogy a bérletet minden birtokos vállalta, holott le is mondhatott volna arról.

713 Végezetül még egy dologra kell utalnunk. A publikációk, s az eddig feltárt források tudtunkkal sehol nem említik, hogy a pusztaárendálásokba zselléreket — s önálló gazdaként el nem fogadott személyt — is bevettek volna. (Ha volt ilyen eset, az véletlenszerűnek tekinthető.) A határozatok irredemptus elnevezése tehát itt a szűkebb jelentésben szerepelhetett. IX.2.C Az állatállomány behatárolása A redemptus, irredemptus és zsellér elkülönülésnek az állattartáson belül a terrágiumfizetésen, illetve az bérbe vett puszták árendájához való eltérő mértékű hozzájáruláson kívül volt egy harmadik fontos eleme is, a tartható állatállomány behatárolása. Ennek alapvető célja az irredemptus és a zsellér állattartás korlátozása volt, de ez idővel a redemptusok között is speciális szabályzóként működött. A Jászság településeinek aránylag szűk — kiskun puszták nélküli — belső határai miatt a tanácsok már igen korán szabályozni voltak kénytelenek az itt tartható állatállomány nagyságát. Apátin 1748-ban kimondták, hogy "amely szolga és pásztor csak feleségével vagyon itthon, több nem lészen szabad tartani egy Tehénnél itthon, a kinek gyermekei vannak 2. Ha többet tart levágattya a 710 PML Kiskunlacháza, tan. ir. 1798. Capsa Z., Fasc. 5., No. 1—7. és 14.; Uo. 1798. Capsa Z., Fasc. 3. No. 60. 711 BagiG., 1991. 228. 712 SZML Jászalsószentgyörgy, tan. ir. 1764. Capsa P., Fasc. 6., No. ? 713 SZML Jászalsószentgyörgy, tan. ir. 1808. Capsa P., Fasc. 7., No. ? 141