Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

jelentkező fübérről, s legelőárendálás körüli, a zselléreket és irredemptusokat a redemptusoktól elkülönítő speciális kulcsokról, állatlétszámok maximálásával kapcsolatos intézkedésekről jórészt a mezőgazdaság eme ágával kapcsolatos fejezetben szólunk. E viszonyokat utóbb bonyolította, hogy az állatlétszámok megnövekedése természetszerűen eredményezte a juhok, sertések, kecskék, valamint a szarvasmarhák és lovak számára külön legelőterü letek kialakítását, minthogy az előbbiek (juhok) után a nagyobb állatok már nem használhatták a legelőt. Ez utóbb további korlátozásokat eredményezett. A Kerületek, de az egyes közösségek is számtalanszor rögzítették, hogy a legelők birtoklása, haszonvételei alapvetően a redemptusokat illetik. így 1814-ben a dorozsmai tanács mondta ki, hogy a közlegelő csak a redemptusok jussa, s engedelmük nélkül ott senki nem legeltethet.

645 IX.2.a A terragium A fübér, vagy földbér (terragium) a földet nem váltók állatai után a közösségi kasszák javára a legelőhasználat fejében szedett taxa volt. Kialakulása a redempciós terhek viselésének idejére esett, s így kezdetben talán az állami adó kivetésénél az 1750-es évektől a 60-as évek végéig megfigyelhető eltérő, irredemptusokat sújtó adókulcsokhoz is kapcsolódott. (A másik ok az lehetett, hogy a pásztorok bérét csak a redemptusok fizették.) A Kerületek még 1745-ben elrendelték, hogy "Szolgák Marhájok négyen kívül minden marhátúi domestica repartitio szerént" szedessen.

646 Apátin 1746-ban megszerzett mezővárosi cím a városi bevételek átszervezését eredményezte. Az ekkor hozott intézkedések ugyan még magát a terragiumot nem említik, ám a minden 1/16-od sessió föld után kihagyott 2—2 adómentes marha (s az egy marhaszámot kitevő 20 juh) említése már részint ennek kialakulásához is kapcsolható.

647 Félegyházán 1754-ben meghagyták, hogy a "rideg, tartózkodó, ki nem forspontoz, s quartélyost nem tart, minden marháról porción felől fűbért fizet 3 máriást". Ellenben a jól forspontozó, s porciózó irredemptusok a pásztorbért a redemptusokkal egyenlően fizették, de marhánként még 20 dénárt adtak.

648 Alsószentgyörgy 1760-ban hozott a nem redemptusok jószágaira vonatkozó terragiumszedő rendelkezést. "A Ridegeké, vagy Betyároké, vagy hajiékos irredemptusoké (ti. jószágok) mivel a conscriptióra (ti. adóösszeírásra) is fel szokott menni, azok minden marhájoktúl az kik számoztak úgy mint harmadfű, 645 Győry J., 1937. 37—38. 646 Nagy Szeder I., 1925. II. köt. 97. 647 SZML Jászapáti, tan. ir. 1746. (Acta Annarum) sz.n. 648 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1754. nov. 1. 83. 133