Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

A redempció után a jászkun birtokszerzés, birtokbírhatás sajátosságai az ősiség fogalma köré összpontosultak. Ennek négy főbb összetevője volt, melyek — az esetenkénti nádori szentesítések előtt — szokásjogként léteztek. Egyrészt ide sorolták az egyes társadalmi rétegek közötti bonyolult elővásárlási és elsőségi hierarchiát, a helyi tanácsok kizárólagos honosítási jogát, a földeladások jó három évtizedig való visszaperlésének sajátos lehetőségét, valamint a jászkun örökösödés 1945-ig élő sajátosságait. Jellemző, hogy az ősiség 1843/44-es országgyűlési vitáihoz kapcsolódó kerületi vélemény is a fenntartását támogatta.

507 A jászkun viszonyok sajátosságaként jelentkező — redemptusok, irredemptusok és zsellérek közötti — elővásárlási, elsőségi hierarchiának volt egy szakirodalomban eddig nem különösebben hangsúlyozott összetevője is. A Helytartótanács 1769. december 16-i leiratában ugyanis a református helyekre betelepített katolikusok felsőbb utasításra kiszakíttatott javaira a helyi katolikusoknak biztosított elővásárlási lehetőséget. Ennek megszegését — pontosabban felfüggesztését — azonban a katolikus lakosok az 1790-es évektől gyakran sérelmezték.

508 A redemptusok irredemptusok feletti elővásárlási joga, s a külső pusztarészek belső birtokhoz kapcsolásának elve az önkényuralmi időszakban is megmaradt. Félegyházi példa ismeretes arról, hogy ez utóbbi jászkun jogelvet 1853/54-ben még az Osztrák Polgári Törvénykönyv ellenében a főhatóságok is alkalmazták.

509 A birtoknagyság a tagosításokig a gazdálkodás alapfeltételeit is eltérően befolyásolta. 1781-ben Karcagon $z ugarföldek kialakításakor kimondták, hogy "kinek csupán egy-két három négy és öt Lántzallya földje vagyon, mind ugarnak tétessen, a kinek hármon fellyül volna egészen 12 láncz allyáig fele szakasztasson ugarra, a kinek 12 láncz allyán fellyűl találtatik, ... maga szabadságában fog állani hogy ugarra mennyit hagyjon, s mennyi menjen szállásához". A döntést a kisbirtokosok nyomására módosítani kellett. Végül úgy határoztak, hogy "a kinek 1 forinttul fogva 26 forint ára Redempcionális földje vagyon egy qvárta legyen a szállásánál, három qvárta a Calcatúrára, a kinek 26 forintul fogva 50 forintig avagy 100 forint árú vagyon, fele a szállásnál, fele pedig Ugarnak adás- son, ... a kiknek Százegy forintul fogva ... vagyon, két harmad rész a Tanyánál, egy harmad rész pedig Ugaron szakasztasson ki".

510 507 Bagi G., 1991. 167—171. 508 SZML Karcag, tan. jkv. 1790. nov. 2. 437. sz. 509 Fekete J., 1981. 91. 510 Bellon T., 1973. 74—76. 116