Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása, 1745–1876 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 51. (1995)

A választások a kivételektől eltekintve a megjelentek szavazati többségével történtek, de a szavazók köre az idők során többször változott. A redemptiót követő időkben még az egész lakosság, majd csak a redemptusok jelentek meg és közfelkiáltással választottak. A városokban, később minden helységben, személyenként szavaztak, melyet a jegyzőkönyvbe is bevezettek. A szavazók számát évenként összeadva kitűnik, hogy az még a legtöbb szavazót felmutató években is csupán töredéke a lakosságnak, de még a redemptusoknak is. Ezért hozták létre az úgynevezett „voksoló testeket", amelyekről a testületi szerveknél volt szó. A bíróválasztásokon szavazók számának alakulása 300 250 200 15"0 •• 100 •• 50 0 •Féfewháza • Hafas 1772 1775 1779 17«4 17Í9 179S A választásokon való megjelenésre a kerület is gyakran felszólította a lakoságoí, sőt a mulasztókat büntetéssel is fenyegették. 1800-tóÍ a jászkunok közgyűlési határozata szerint a földes gazda, ha személyesen nem tudott megjelenni a szavazáson, maga helyett fiát, vagy más tekintélyes férfi családtagját is elküldhette. Ennek ellenére az 1823-ban hozott közgyűlési határozat, mellyel egységesen a szavazó testületekre akarták átruházni a bíróválasztás jogát, a gyakorlatban nem vált be. igaz, ezekbe a testületekbe az irredemptusok és a mesterek is bejutottak, ami a redemptusok körében ellenszenvet váltott ki. A bírákkal szembeni követelmények és kötelességeik A főbíró vagy Ordinarius bíró a helységek közigazgatásának első embere volt. Ünnepélyes beiktatása eskütétellei kezdődött. A bírói eskü szövegét 1782ben a három kerületre érvényes egységes formulába foglalták. A főbíró mellett ugyanezt az esküt tette le a másodbíró és a tanácsnok is. 93