Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása, 1745–1876 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 51. (1995)
adások felülvizsgálatában. Egyes tagjai gazdasági jellegű tisztséget is betöltöttek. 241 A Jászkunságban lényegében hasonló feladatot szántak a „választottaknak". Azok részt is vettek a tágabb közösséget érintő, elsősorban gazdasági jellegű tanácskozásokban, de formailag nem alakultak külsőtanácsokká. Ujabb határpontnak tekinthető a népképviselet e testületi szervének alakulásában 1781. Ekkor rendelte el a kerületek közgyűlése, hogy minden helységben tizedenként válaszszanak olyan személyeket, akik a bíróválasztásokon kötelesek megjelenni." " A választások meg is történtek. Az augusztusi rendelet hatására Halason szeptemberben 46 főt, Félegyházán októberben 39-et választottak 243 Ezek a testületek is kizárólag redemptusokból álltak. A convocatust (itt: szavazó testület) ugyan elsősorban a bíröválasztások miatt hozták létre, de átvették az előző electa communitas vagy ahogy korábban emlegették, a választott „communitasbeli személyek" feladatát is. így Halason 10 szenátor és 40 választott „selecti incolae" szavazatát jegyezték fel, amikor arról kellett dönteni, hogy a bormérés a lakosok vagy a város kezébe kerüljön. Tehát már nem csupán véleményezők, hanem szavazati joggal is rendelkeztek. Emellett helyenként továbbra is léteztek népgyűlés jellegű tanácskozások. Az elnevezés sem volt egységes, nevezték a tizedenként kijelölteket választottaknak és külsőtanácsnak is, sőt a kistanács elnevezés is előfordult. Esetenként külön testületet hoztak létre a bíröválasztások segítésére, s létezett egy 12 tagú külső- vagy kistanács is. A végső indítékot a külsőtanácsok általános megalakítására ismét egy zendülés adta. 1797-ben a jászberényi lakosok vizsgálatot kértek tanácsuk ellen, hibául róva fel annak rossz gazdálkodását és a nagymérvű atyafiságos összefonódást. 244 A vizsgálatot végző bizottság ekkor javasolta, hogy a szabad királyi városokhoz hasonlóan, a kerületi magisztrátust, a tanácsbelieket és a nótáriusokat 3 évenként kellene választani. A javaslat nem valósult meg, viszont megszületett a közgyűlési határozat a külsőtanácsok létrehozásáról. A végrehajtás még csaknem 2 évig húzódott, de a 12 tagból álló külsőtanács 1797-re a kerületek minden helységében megalakult. A közgyűlésben elfogadott és kötelezővé tett eskü szövege lényeges különbséget mutat, a kiindulópontot jelentő i766-os, „választottak" esküjéhez viszonyítva. A „választottak" esküjében a feísőség elleni suttogok bejelentése, és az engedelmesség kapott hangsúlyt. A külsőtanács tagjai esküjükben már nemcsak engedelmességet fogadtak, hanem a közösség érdekeinek védelmére is esküt tettek: „lelkem esmérete szerint vigyázok arra, miképpen folytattatik a köz jövedelem, és ha észre veszem, hogy az valamimódon vesztegettetik, törvénytelen helyekre költetik el, el nem hallgatom" 2 ^ hangzott az eskü. 241 Káilay, 1971. 242 BKML. Kf. It Prot. С. Fase. 4. No. 3, 16.p./1781. 243 BKML. Kh, It. Prot Pol. 10.,340.p. /1781. 244 SZML. JKK. kig. Fase. 1. No. 1700./1797. 245 SZML. JKK. kig. Fase. 1. No. Î47. /1799. 87
