Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása, 1745–1876 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 51. (1995)

május 7-én megtörtént, kz országgyűlési jóváhagyás azonban 1741-ig függőben maradt. A földesúri jogok gyakorlása tehát országgyűlés hiányában nem nyert megerősítést. A kerületek lakói koronabirtoki jogállásukat ekkor sem adták fel. Fizették a hadiadót és a földesúri adót, a katonaság élelmezési és szállásolási valamint fuvarozási költségeit. Mindezek óriási terheket jelentettek, de a földesúri robotkényszert az Invalidus Háznak sem sikerült bevezetnie. Soha nem mondtak le a királyi kisebb haszonvételekről és tizedet sem fizettek. Kényszerítés esetén inkább kiköltöztek a kerületekből, mivel szabad költözködési jogukat szintén megőrizték. 1741-től, amikor a nádori széket ismét betöltötték Pálffy János nádor támogatásával szervezett mozgalmat indítottak a földesúri hatalom megszüntetéséért régi szabadságaik visszaszerzéséért. A harc eredményes lezárását az 1745-ben bekövetkezett redemptio, a hatalmas áldozatok árán elnyert önmegváltás jelentette. Mária Terézia 1745. május 6-án Bécsben kiadott oklevele súlyos feltételekkel engedélyezte a redemptiót. A lakosok kötelezték magukat a vételár és az eladatás alatt történt külső beruházások értékének megfizetésére. Vállalták 1000 lovas katona egyszeri kiállítását és felszerelését, nemesi felkelés esetén további 1000 lovas kiállítását, valamint a nádornak évi 3.000 arany tiszteletdíj megadását. A szükséges pénz előteremtésének gyakorlati megoldása lett az egyénenkénti földmegváltás. A terheket vállaló földváltók (redemptorok) ily módon közvetlenül érzékelhették erőfeszítéseik eredményeit, s ez a teljesítésre is ösztönzően hatott. A továbbiakban a Jászkun Kerület életének minden mozzanatát a redemptio határozta meg. A kiváltságlevél (privilégium) által adományozott külön jogrend, a szabadparaszti jogállás új alapokat teremtett a közigazgatás szervezéséhez is. 1.3. A JÁSZKUN KERÜLET JOGÁLLÁSA A REDEMPTIO UTÁN, HASONULÁSA MAGYARORSZÁG KÖZIGAZGATÁSI EGYSÉGEIHEZ A jászok és a kunok kiváltságolt jogállása az 1848-as szabadságharc előtt teljes mértékben elkülönült a vármegyéktől, s ténylegesen 1853-ig létezett. A Jászkun Kerület helyi jogrendje Mária Terézia 1745. május 6-iki kiváltságlevelén, annak az 1751. évi országgyűlés által is megerősített változatán, valamint az 1799-ben József nádor által kiadott Jászkun rendszabályokon alapult. E ifi