T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Váczi Mária: Székelyvarsági játékvilág

pán egy olyan világról, ahol kicsit „megpihent" az idő, de a változások már itt it megérintették a hagyományos társadalmi kereteket. 2. A vizsgálatról Egy 18 pontból álló kérdőív kitöltése után 81 gyermek került a mintába, életkor szerinti megoszlásuk: 8-14 év. További 30 család töltött még ki adatlapot, amely név nélkül tartalmazta a szülők és nagyszülők foglalkozására, gyermekkori lakóhelyére, iskolai végzettségére, a családok rendezettségére, és a testvérek számára vonatkozó adatokat. Húsz személlyel készítettem interjút, valamint diákat és videofelvételt azokról a játékokról, amelyeket ma is szívesen játszanak a gyerekek. Tárgyi anyaggal is gazdagodott a Szórakaténusz Játékmúzeum gyűjteménye. E helyen nincs módomban elemezni a családok helyzetét, de összegezésképpen elmondható, hogy a falu társadalma ma is szeretett szigorúsággal figyel a gyerekekre. A legfontosabb nevelési szempont a szülők (felnőttek) tisztelete és a munka szeretete. Ha egyetlen szóba kellene sűríteni mindazt az élményt, amit kaptam, akkor ez a szó a rend lenne. Nem a hatalom-vágta, hanem az ember és a természet egyezségéből születő rend. Egy példát hozok ennek igazolására: A legnépszerűbb játékot, a kótyázást húsvét másnapján játssza először a falu apraja-nagyja és április 24-én, Szt. György napján van az utolsó játéknap, mert utána már nem lehet a legelőkre menni. Májusban szerettük volna megörökíteni a játékot, nem találtunk helyet. Végül a falu közepén, a „senki földjén" mutatták be a gyerekek, miközben egyikük megjegyezte: „Igazán nincs most kedvünk a kótyázáshoz, mert ilyenkor nem szoktunk, ilyenkor mást játszunk." 698