T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Gulyás Éva: Néprajz és iskola

podást kötött a Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetével az elmúlt évben a néprajz-tanítói képzés elősegítésére. Ez lehetővé teszi vendégelőadók meghívását, a diákok kölcsönös tapasztalatcseréjét, illetve bizonyos esetekben a végzett tanítók tanulmányainak folytatását a debreceni egyetem néprajzlevelező tagozatán. Ezek az elképzelések, tervek, mind azt a célt szolgálják, hogy a leendő tanítók minél felkészültebben, sokoldalúbban tehessenek eleget az iskolában és a faluközösségben a rájuk váró feladatoknak. Volkskunde in der Schule Der Vortrag stellt vor, was für Versuche, die Volkskunde zu unterrichten, vom Anfang unseres Jahrhundertes bis in unsere Tage in Ungarn gaben. Die Arbeit von István Györfry mit dem Titel Die Volkstradition und die Nationalkultur aus dem Jahre 1939 war sehr bedeutend, weil sie dem Praxis ein bis heute wirkendes Programm gab. Auch seitdem erschienen kurze Zusammenfassungen der ungarischen Volkskunde für die Jugendlichen (László Kósa-Ágnes Szemerkényi, Bertalan Andrásfalvy, József Liszka, Vilmos Voigt). Eine andere populäre Form der Bekanntmachung der Volkskunde mit den Jugendlichen war das Sammeln, bzw. die Dorfforschung. Praktisch begann es zu gleicher Zeit mit der Entfaltung der volkskundlichen Interessen, mit den ersten volksdichterischen Sammeln. Pädagogen und Priester ließen Schüler schon in der Mitte des vorigen Jahrhundertes Folklore sammeln. (Z.B. der Piaristenlehrer Benedek Csaplár sammelte mit seinen Schüler zwischen 1850-60 in Szeged und Neutra Aberglauben für Arnold Ipolyi.) In den 1930er Jahren wurde die Forschung des Dorfes und der Gesellschaft statt der volksdichterischen Sammlungen wichtig. So entfaltete sich eine weitreichende Bewegung, die 423